Kárpáti Pál (szerk.): Másnap. Újabb magyar költészet antológia (Budapest, 1996)
A háború utáni nemzedékek: az »utószülöttek«, akiktől Bertolt Brecht elnéző emlékezetet remélt, írástudó kortársaink nemzedéki egymásutánjában határozottan saját hangon hallatták szavukat - a magyarok is, kivált a költők. A kelet-közép-európai irodalmak körében a magyar költészeti hagyomány sajátosan árnyalt látás- és beszédmódot termelt ki, amely nem utolsósorban „a társadalom szocialista átalakításának" hatalmas kísérletéből eredő, többnyire kemény kihívások nyomait viseli. Az »utószülöttek«, akik megkülönböztetett módon, életbevágóan voltak ennek kitéve, hasonlóképpen életbevágóan reagáltak - még visszavonulóban is, akár akarvaakaratlan elszigeteltségben is. A közvetlenül előttük járó költőnemzedék gyermekkorára még a háborús évek nehezedtek, ők már tudatosan átélték 1956-ot, kihívásoknak hát hogyne kellett volna megfelelniük? Példa erre Takács Zsuzsa (1938) és Petri György (1943). A kötet szerzőinek egyes versei már megjelentek német fordításban antológiákban, sorozatokban, folyóiratokban, szerzői esteken, sőt egy-két önálló kötetben is. Itt volt az ideje, hogy az általuk képviselt nemzedéket, bármiféle teljesség igénye nélkül, együtt mutassuk be Baka Istvántól (1948-1995) és Balla Zsófiától (1949) betűrendben Varga Imréig (1950) és Zalán Tiborig (1954) - szám szerint 29 alkotót.