Kárpáti Pál (szerk.): Másnap. Újabb magyar költészet antológia (Budapest, 1996)

A háború utáni nemzedékek: az »utószü­löttek«, akiktől Bertolt Brecht elnéző em­lékezetet remélt, írástudó kortársaink nem­zedéki egymásutánjában határozottan saját hangon hallatták szavukat - a magyarok is, kivált a költők. A kelet-közép-európai irodalmak körében a magyar költészeti hagyomány sajátosan árnyalt látás- és beszédmódot termelt ki, amely nem utol­sósorban „a társadalom szocialista átalakí­tásának" hatalmas kísérletéből eredő, több­nyire kemény kihívások nyomait viseli. Az »utószülöttek«, akik megkülönböztetett mó­don, életbevágóan voltak ennek kitéve, hasonlóképpen életbevágóan reagáltak - még visszavonulóban is, akár akarva­­akaratlan elszigeteltségben is. A közvetlenül előttük járó költőnemzedék gyermekko­rára még a háborús évek nehezedtek, ők már tudatosan átélték 1956-ot, kihívások­nak hát hogyne kellett volna megfelelniük? Példa erre Takács Zsuzsa (1938) és Petri György (1943). A kötet szerzőinek egyes versei már megjelentek német fordításban antológiákban, sorozatokban, folyóiratok­ban, szerzői esteken, sőt egy-két önálló kötetben is. Itt volt az ideje, hogy az álta­luk képviselt nemzedéket, bármiféle teljes­ség igénye nélkül, együtt mutassuk be Ba­ka Istvántól (1948-1995) és Balla Zsófiától (1949) betűrendben Varga Imréig (1950) és Zalán Tiborig (1954) - szám szerint 29 alkotót.

Next