Kelevéz Ágnes: A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez (Budapest, 1998)
I. A szöveghez való viszony újdonsága a genetikus kritikában
két-három betűhelynyi bekezdéssel folytatja alatta.15 Pontot általában nem tesz a mondatszerű asszociációk végére, nagybetűket is inkább csak a tulajdonneveknél használ, s itt mindig egy új sor kezdésével jelzi, hogy új gondolategység indul. A Foglalatban ezzel szemben a mondatok szabályosan nagybetűvel kezdődnek és ponttal végződnek, az írás szabályszerűen kitölti az egész oldalt. Ez logikailag összefüggő prózai szöveg, melynek már semmi köze a szabadversszerű, automatikus írásmódhoz. Itt már nem szabad ötleteit rögzíti József Attila, hanem azok ismeretében, újraolvasásuk után a belőlük levont következtetéseket írja le; ez nem az analizálandó anyag, hanem annak fogalmi összefoglalása. Bár a Foglalat orvosi szempontból nem értékelhető egy analízis szabályos eredményeként, József Attila (talán) mégis annak tekintette. Amikor a költő leült a kávéházi asztalhoz és elkezdte füzetét úgy, hogy az első három lapot üresen hagyta, valószínűleg azzal a szándékkal tette, hogy utólag eléírhassa az önmagán elvégzendő analízis eredményét: ezért a Szabadötletek jegyzéke olyan szempontból is rendhagyó kéziratos füzet, amelynek írása tudatosan megkomponált módon az elején fejeződik be. A Szabad-ötletekben József Attila - az íráskép értelmezése szerint - szinte a lehetetlenre igyekszik vállalkozni, nem ábrázolni akarja az analízis folyamatát, mint tette azt a Pszichoanalízis című rövidke, posztumusz kiadott jelenetében,16 hanem az írás és gondolkodás közt közvetlen kapcsolatot szándékozva létrehozni, az automatikus írásmódot gyakorolva, az írás folyamatának segítségével megvalósítani szeretné azt. (Más kérdés, hogy a lejegyzett szövegben és a javítások módjában hány jelét fedezhetjük fel az állandó önkontrollnak, vagyis az írás mégsem annyira „automatikusan" rögzíti gondolatait, mint azt József Attila szeretné.) Véleményünk szerint a füzet létrehozatalának célja nem esztétikai, de nem is pszichoanalitikai, megírása nem egyszerűen autoterápia, aminek legfontosabb mozzanata, hogy a szabad asszociációk módszerével megkíséreljen könnyíteni állapotán, itt nemcsak arról van szó, hogy a költő „maga veszi kézbe saját kezelését",17 bár nyilván arról is, hanem sokkal inkább egy tágabb érvényű, összetett gesztusról, ahol keveredik a művészi, a gondolkodói és a beteg státus: József Attila az alkalmazott írásmód kétféleségével egy szerelmi boldogtalansággal súlyosbított beteg-orvos szereposztás, az analitikai szituáció fölé akar kerekedni azzal, hogy különleges írói adottságait mozgósítva olyan szöveget hozzon létre, melynek alapján saját maga lehet egyszerre az elemzett és elemző. Hasonlóan a Szabad-ötletek jegyzékének vizsgálatakor alkalmazott módszertani kiindulóponthoz, Babits Angyalos könyvének három füzetét tanulmányozva nem a versek szövegéből, hanem szintén a kéziratok írásmódjának elemzéséből indultunk ki, s ennek a megközelítési módnak a segítségével derülhetett 15 Vö. Stoll Béla: Tárgyi jegyzetek. Bevezetés a Szabad-ötletek jegyzéke szövegéhez. In: Miért fáj. 459. 16 József Attila: Pszichoanalízis. In: Miért fáj. 392^402. 17 Vö. Gyertyán 1985. 241.; Bókay-Jádi-Stark 1982. 97.; Németh 1973. 501-502. 14