Kelevéz Ágnes (szerk.): Babits Mihály összes versei. Kritikai kiadás 2. 1906-1910 (Budapest, 2022)
Versek - 160. A templom! Röpül!
az /Wzásnak a vegyes kézírású adata: „1906-07 / Szeged /Szegeden a Szent György / utcában hazamenet. / Egyidejű a Templom röpül. Az első tél, a rosszabb. / Ugyanily hangulatot őriz / azóta a most készülő / isten kéz vershez.” (Kelevéz 1994, 752.) Ugyanerre az időszakra emlékszik Babits Szilasinak a Húnyt szemmel... c. vers kapcsán is, itt is vegyes kézírású a bejegyzés: „Szeged , 1906-07. /Bevezetésül készült a következőhöz [ti. az írás-kötetben a Húnyt szemmel... c. vers után „következő” Fekete országhoz] és az Örök folyosóhoz. / A Sz. György utcában, egy nagy szobában. / Nagyon rosszul érezte ott magát s elhatározta, hogy a művészetben keres vigasztalást.” (Kelevéz 1994, 753.) Az adatok életrajzi háttere közös: Babits a Szekszárdon töltött hosszú nyár után, október legelején kapja meg helyettes tanári kinevezését a szegedi állami főreáliskolába, október 3-án már meg is érkezik Szegedre. Ezen a napon szobát vesz ki a főreáliskolához közeli Szent György utca 11.-ben. (Ma József Attila sugárút 15.) „Feltehetőleg történelem-földrajz szakos tanártársa, Borosnyay Károly ajánlja neki özv. Szűcs Györgyné magasföldszintes, egyablakos utcai szobáját, hiszen maga is Szűcsné albérlője.” (Róna 2011, 332.; vö. Apró 1983, 24.; Rába 1981, 215.) Babits olyan lehangolónak érzi a hideg albérleti szobát, hogy csak rövid ideig, december 14-ig lakik itt, ekkor költözik át özv. Schmidt Imrénéhez, a Vitéz (1989-ig Partizán, ma ismét Vitéz) utca 16. számú házba. Itt az előzőhöz képest sokkal barátságosabb, modern, bútorozott szobát kap, ahol 1908 nyaráig, szegedi tanárságának végéig lakik. (Vö. Róna 2011, 352.) Az évek távolából a Szent György utcában keletkezett versekre vonatkozóan Babits a bizonytalanul tág, 1906-1907 évszámot adja meg Szilasinak, mert nyilván nem tudja felidézni pontosan az átköltözés időpontját, de a versek nyomasztó hangulatú, közös helyszínét egyformán jellemzi. A versek kapcsán téli hangulatot is említ: „Az első tél, a rosszabb”. Tudjuk, hogy már október 26-án panaszkodik levelében anyjának a fűtetlen szobára s a nagy hidegre: „fűtetlen volt a szobám, pedig most nagyon hideg idő jár, jelenleg is kegyetlenül fázik a kezem, amint ezt írom; meg a lábam.” (Babits 1998, 287.) Vagyis számára a dermesztő, telies érzet már október végén elkezdődik. Azt is figyelembe kell venni, hogy feltehetően nem azonnal a Szegedre érkezés után írja meg verseit, ugyanis a költözés, berendezkedés október folyamán nyilván sok idejét lefoglalja, sőt azt is tudjuk, hogy közben 3 napra, október 19-21. között, Szekszárdra is hazautazik. Ekkor egy nagy ládába összecsomagolja holmiját, amivel aztán Szegedre költözik. (Vö. Róna 2011, 337.) Október 27-én így jellemzi a helyzetet Juhász Gyulának írott levelében: „Soha ilyen termékeny nem voltam mint mostanában, természetesen a Szegedre költözés hercehurcái előtt - de most majd újra.” (Babits 1998, 292.) Mindezek alapján a rossz hangulatot őrző, első szegedi versek (A templom! Röpül!; Indus; Fekete ország; Az örök folyosó; Húnyt szemmel...) keletkezése 1906. október vége és december közepe közé tehető. E versek egymáshoz viszonyított időbeli sorrendjére is csak Babits utalásaiból következtethetünk: említi A templom! Röpülj és az Indus „egyidejűség”-ét, feltehetőleg a sorban ezek a korábbiak, valamint összekapcsolja a valamivel későbbi Fekete ország és Az örök folyosó c. verseket is, hogy végül nyilván ezek ismeretében megírja a „bevezetésül készült” Húnyt szemmel... címűt. Megjegyzendő, hogy Az örök folyosó c. vers keletkezési helyéül Babits a Szilasi-kötetben nem Szegedet, hanem már Szekszárdot jelöli meg. (Lásd erről részletesebben Az örök folyosó c. vers jegyzetét.) Az első címváltozat hasonló egy későbbi novella címéhez: A röpülő falu. A címegyezésen túlmenően is igen szoros motívumegyezéseket találunk. Mindkét műben a nehézkedés erőit legyőzve egy-egy templomépület, a novellában egy egész falu a templommal együtt, szárnyat bont és felröppen az éjszakába. Erre már Illés Endre is felhívta a figyelmet: „Babits egy-egy novellájából majdnem mindig átléphetünk valamelyik versébe, A röpülő falu és A templom! Röpül! oly közel jutottak egymáshoz, mint egy bolygó és holdja perigeumuk órájában.” (Illés 1938; vö. Rába 1981, 216-217.) A novella jóval később, világháborús élmények hatására született 1919-ben, és a Vérző Magyarország c. antológiában jelent meg. (Babits 1920). In Babits 2010, 306-317.) A keretes történetben egy erdélyi menekült meséli el egy lázas kisfiú látomása alapján a csodás jelenséget. A román csapatok előrenyomulása következtében egy egész falu arra kényszerül, hogy elhagyja szülőhelyét, a vándorlás negyedik éjjelén a kiürült falu megmozdul, nagy suhogással a levegőbe emelkedik és a menekülők után repül. A versbeli templom szárnyra kapása és a falu felemelkedésének leírása olyan szoros egyezést mutat, hogy a versre való tudatos visszautalásnak is tekinthető: „Különös nyugtalanság volt az éjszakában, az elhagyott falu mintha élne, a házak szinte ágaskodtak, a torony idegesen nyújtotta a nyakát, a fák egyre rázták a lombjukat, s a bokrok tipegtek. [...] Egyszerre csak a házak emelkedni kezdtek, csúnya vakolatlan falgyökerüket húzkodták ki a földből, támolyogtak. [...] A torony nyaka meggörbült, s előrenyujtózott...” (Babits 2010, 309.) A templom-madár párhuzam, a versbeli metaforával egyezően, a leszállás leírásánál is felbukkan: „S egyszerre csak egy fehér tömeg válott ki belőle [ti. a felhőből], egy holdas fehérség, mint egy holdas madár, óriás, óriás, s előrenyujtott hajló csőrében ingott-lengett a harang. Ennek a madárnak hangja volt a Bim bam! Nem is madár volt, hanem a templom volt, irtózatos gyorsasággal zuhant a jégen át.” (Babits 1920h. In Babits 2010b, 311-312.) A cím felkiáltó csodálkozása is visszatér a novellában. „Az egész falu röpült! Képzelje, egy valódi légi karaván!” A versbeli kőfelhő képe is hasonló módon megismétlődik: „Sötét volt, súlyos, lebegő kőtömegek, furcsa forgatag, elfedték a holdat.” 278