Keresztury Dezső: Emlékezéseim. Szülőföldeim (Budapest, 1993)
Az első bécsi évek
történelmet oktatta: ez volt Támedli Mihály, hamarosan a berlini Collegium Hungáriáim igazgatója. Mindkettő tehát otthonos a német nyelv és műveltség világában. Lábán Antal rendkívül buzgó igazgató volt: a nap nagyobbik részét irodájában töltötte, mindenben kollégistái rendelkezésére állt, segítette az egyetemen, a tudományos kutatóintézetekben, a könyvtárakban való elhelyezkedésüket; még színház- és koncertjegyeket is szerzett. Az épület egyébként akkoriban a Monarchia közös, főként katonai jellegű szervezeteinek fölszámolását intéző hivataloknak adott utolsó otthont; ezek folyamatosan fölszámolták magukat is. Néhány év múlva már az egész épületet a Kultuszminisztérium hatáskörébe tartozó intézmények foglalták el: a Collegium Hungáriáim, a Történettudományi Kutató Intézet, amelynek törzsgárdáját a bécsi levéltárakban búvárkodó magyar történettudósok alkották, külön igazgatás alatt. Velünk kb. egyidőben kapott helyet a földszint egy tágas klubhelyiségében a bécsi Magyar Diákegyesület. Ez számomra nemcsak azért volt érdekes, mert néhány dunántúli földi mellett erdélyi, fölvidéki és vajdasági diákokra találtam köztük, hanem azért is, mert gyakran találkoztam ott József Attilával. Őt Lábán Antal vette föl „takarító diák”-nak: azért, hogy rendben tartotta a helyiséget, ellátást kapott a közös ebédlőben. Mert volt egy ilyen is; ezt a magukat fölszámoló „közös” intézmények tartották fenn. A Collegium tagjai egyelőre csak fizető vendégként szerepeltek ott a kiérdemesülő K. u. K. hivatalnokok között. József Attilával gyakran találkoztam a palota két szárnyát elválasztó kisebb lépcsőház bejáratánál lévő boltívek alatt. Nem szeretett tudniillik sem a klubhelyiségben üldögélni, sem peripatetikus társalgást folytatni. De örömmel meg-megállt egy-egy oszlop tövénél beszélgetni; fél lábát térdben meghajlítva, s az oszlophoz támaszkodva, fejét kicsit fölvetve szívesen mondta el nekem egy-egy új versét, mindig fejből, szabadon. Egyikre-másikra később ráismertem korai kötetében. Lábán igazgató úr azt tanácsolta, hogy az első heteket a nagy múzeumi gyűjtemények megtekintésével, s általában városnézéssel töltsük, mert később majd nem jut erre időnk. Én meg is fogadtam a tanácsát. Ez annál egyszerűbb volt, mert hiszen mind a lényeges gyűjtemények, mind a fontos látnivalók ott helyezked-111