Kodály Zoltán - Gyulai Ágost: Arany János népdalgyűjteménye. Az 1952-ben megjelent Kodály Zoltán széljegyzeteivel ellátott gyűjtemény hasonmás kiadása (Budapest, 2011)
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának a kezdeményezésére 1953 elején 1952-es kiadási évjelzéssel látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye. A nevezetes, három ciklusba sorolva 149 dal kottáját és szövegét tartalmazó, egyébként a kor zenei anyanyelvét jól tükröző kézirat megjelentetését az Akadémia Arany János művei egy évvel korábban, 1951-ben megindult kritikai kiadása részének szánta, s a költő halálának 70. évfordulójára időzítette. A kézirat kritikai igényű sajtó alá rendezésére és a szükséges jegyzetek megírására Gyulai Ágost irodalomtörténész és Kodály Zoltán kapott megbízást. Az előbbi immár másodjára, tekintve, hogy a Kisfaludy Társaság korábbi elképzelése szerint a dalgyűjteménynek 1917-ben, Arany születésének 100. évfordulójára kellett volna megjelennie, s az akkori felkérés szerint az egyik sajtó alá rendező ugyancsak Gyulai Ágost lett volna. Gyulai a kritikai kiadások igényei szerint készült kiadásnak az irodalomtörténeti, Kodály pedig a zenetörténeti szempontú munkálatait vállalta magára. Mindketten példás textológiai munkát végeztek, és terjedelmes jegyzetapparátussal látták el Arany kéziratát. Munkájukra ma is csak elismeréssel tekinthetünk. A megjelent kiadvánnyal azonban Kodály távolról sem volt elégedett. Kifogása mindenekelőtt Arany kézirata hasonmására vonatkozott. Ennek hibáit terjedelmes jegyzékbe foglalta, s e jegyzéket magában a 3000 példányban (!) kinyomtatott kiadásban tetette közzé. Ám a jegyzék közlése valószínűleg