Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról - Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4. (Budapest, 2006)
I. A reformátusok Budapest társadalmában
Welker Árpád: Vegyes házasságok és vallásváltások 169 részesült, teljesen hitetlen, s csak leendő férje kedvéért fogja betanulni a katekizmust.” Nem ritka, hogy valaki a válás megkönnyítéséért áttért, majd valamilyen okból (például a válás meghiúsulása miatt) újra felvette eredeti vallását. 1879-ben találkozunk egy özveggyel, aki válás miatt tért át, majd a férje meghalt, ezért viszsza akart térni. A helyzet paradox: a katolikus dogma megkerülése céljából áttért, majd a katolicizmushoz való ragaszkodására hivatkozva („a reformáta vallásra csakis szükségből tért át”) visszatér. Egyéni tragédiák sejlenek fel a rövid bejegyzésekből. 1885-ben olvassuk, hogy az áttérő katolikus vallásban nevelkedett, hét évvel korábban „férjhezmenés okából” áttért, a házasság azonban nem valósult meg; „a nő később súlyos beteg lett, s akkor megfogadta, hogy ha felgyógyul, visszatér”. Van olyan is, aki a házasságkötés érdekében lett reformátussá, és megözvegyülése után lett újra római katolikus. A gyülekezet népmozgalmi adatait rögzítő anyakönyvi bejegyzések között a kor számos neves közéleti szereplőjével találkozunk. Egy nem tudatos vizsgálattal is például több miniszterelnök nevére bukkantunk. A már említett, itt keresztelt Tisza István mellett természetesen apja, Tisza Kálmán is megjelenik. Lónyay Menyhért 1875-ben dr. Grósz Lajos közegészségi tanácsos megkeresztelésénél volt keresztapa. 1811-ben itt keresztelték grófTeleki Lászlót, 1845-ben gróf Széchenyi István neje, Seilern Cresentia is szerepel keresztanyaként. Csengery Antal itt házasodott 1851-ben, és tizenegy évvel később Etelka lányát itt keresztelték, a keresztapa Deák Ferenc volt. A római katolikusok közül Kállay Bénit szintén keresztszülőként jegyezte föl az anyakönyv, akárcsak a büntető törvénykönyv kodihkátoraként nevet szerzett Csemegi Károlyt. Beksics Gusztáv szintén a Kálvin téren vette el Bogdanovics Krisztinát 1873-ban. Megjegyzésre méltó, hogy a liberális szellemiségű református egyház ebben a korban elfogadta a római katolikus keresztszülőket. Később a felekezeti identitást szigorúbban vevő korban ez már nem feltétlenül történt így. Az idős Szász Károly püspökkel a kilencvenes években már alig találkozunk mint eskető vagy keresztelő lelkésszel, de 1895-ben Justh Gyula leányát ő eskette, három évvel később pedig arról tudósít a remegő kézzel írt bejegyzés, hogy a hat évvel korábban elhunyt Wahrmann Mór lányát, Renét keresztelte. A keresztszülők a néhai barátjaként ismert Hegedűs Sándor, az Országgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke, a gyülekezet gondnoka és neje. Kunfi Benedek és Kohn Johanna izraelita szülők fia, a 18 éves Kunfi Zsigmond szintén itt keresztelkedett. A politikusoktól a neves értelmiségiek felé az átmenetet az evangélikus Herman Ottó jelentheti, aki ötvenéves korában református nőt vett el Borosnyay Kamilla személyében, és akinek ez volt az első, egyben egyetlen házassága. József Attila nem az egyetlen neves művész, aki a Kálvin téri anyakönyvekben szerepel: Lotz Károly itt vette el a vele egy címen lakó Ónody Anna Máriát. Lotz sem volt már fiatal ember, 58 évesen nősült. Végül a tudósok közül Vámbéry Ármin, akit 1864- ben Ballagi Mór tanúskodása mellett keresztelt meg Török Pál.