Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról - Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4. (Budapest, 2006)
III. Egyházközségek
MiLLisiTS Máté: A budapesti református egyházközségek 381 Budapest-Kiilső-Üllői úti Református Egyházközség 1107 Budapest, Bihari út 9/a. ♦ Internet: www.parokia.net/template2.php?id=89 Az egyházközség saját területén, az egykori Mária Valéria-telepen 1938 és 1974 között barakktemplom állt. A Mária Valéria-telep 1915-ben épült szükségkórház céljára; az első világháború után szoba-konyhás, majd az 1930-as években egyhelyiséges lakrészeket alakítottak ki épületeiben - évtizedeken át a főváros nyomornegyedeként tartották számon. A telepet 1957-ben lebontották, helyén a József Attila lakótelep épült fel. A Mária Valéria-telepen az első református istentiszteletre 1923 májusában került sor, Szántó József lakásán. Később a Posta Anyagszertár Gyáli úti épületében, majd a Mária Veléria-telepi óvoda nagytermében gyűltek össze a környékbeli reformátusok az Ige hallgatására. A telep területe a Tisztviselőtelepi-Külső-Ferencvárosi Református Egyházközséghez tartozott, így ennek az egyházközségnek lelkészei szolgáltak az istentiszteleteken. Állandó prédikálóállomás céljára a Mária Valéria-telepen megkapták az egykori kultúrterem épületét, ahol gazdag hitéleti munka folyt. 1936. december 20-án mintegy 700 hívő számára Szabó Imre esperes már az Üllői út 118. szám alatti iskola tornatermében tartott istentiszteletet. 1937-ben az egyházvezetés Dóczi Antal konventi lelkészt bízta meg a telep lelkigondozói feladatával. Az 1938. január 1 -jével megalakult Külső-Üllői úti Misz-A Külső-Üllői úti református templom és harangláb