Kovách Imre et al. (szerk.): Vidék- és falukép a változó időben (Budapest, 2007)
9. Csurgó Bernadett: Parlamenti viták a rendszerváltás után
Csurgó Bernadett Parlamenti viták a rendszerváltás után nek hazánkban különösen nagy jelentőséget ad az, hogy az ország területének mintegy háromnegyed része termőföld. A mezőgazdaság tehát a nemzetgazdaság igen fontos ágazata. További alakulásának, alakításának, jó irányú fejlődésének nagy szerepe van és lesz a vidék polgárosodásában, valamint a vidék meg-, illetve eltartóképességének fokozásában. Ezért is támogatja a kormányprogram, nagyon helyesen, a valódi szövetkezetek fenntartása és fejlesztése mellett a családi gazdaságok térhódítását és megerősítését. A családi vállalkozásban végzett földművelés nemcsak sokoldalú szakmai tevékenység, nemcsak sokoldalú szakmai ismereteket igénylő tevékenység, hanem egy különleges, sajátos életforma is. Olyan életforma, amely közösséget, hagyományt őriz és teremt, amely a földet korszerű módon, igényesen szereti és műveli. A kormány programja helyesen vállalja az európai uniós tagságra való felkészülés jegyében a családi gazdaságok versenyképességének megteremtését. Természetesen ez nem jelentheti a ma is még sok tekintetben átalakulásban lévő, úgynevezett szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságok háttérbe szorítását. Mert ugyan ki kérdőjelezhetné meg például azon földtulajdonosok akaratát, akik földhasznosító szövetkezetben művelik, műveltetik földjeiket, és esetenként közös géphasználattal, beszerzéssel és értékesítéssel vagy netán feldolgozással teremtik meg a versenyképesség és a magas szintű agrárgazdálkodás feltételeit Ф Tisztelt Ház! A mezőgazdaság, a földművelés alapja a föld, amely Magyarországon túlnyomó többségben ismét magántulajdonban van. „A kormány eltökélt szándéka, hogy a termőföld magyar tulajdonban maradjon" - írja a kormányprogram. Egyetértünk, az elmúlt évben ezért küzdöttünk. Természetesen támogatjuk a nemzeti földalap létrehozását is, hiszen ilyen irányú elképzeléseinknek az elmúlt évben is többször, kezdeményezzen hangot adtunk, ezt igazolja, ezt tanúsítja a korabeli sajtó. Medgyasszay László (MDF) 1998. július 3. 9. 58. Ön ebben az interpellációban leírta, hogy a parasztság ezer sebből vérzik, és ezt a helyzetet nem lenne szabad tovább súlyosbítani. Én viszont azt mondom, hogy az a javaslat sem hibátlan, amit ön előterjesztett, bár a jó szándékot és különösen az igyekezetét nem lehet kétségbe vonni. Mindjárt megmagyarázom, hogy ezt miért nem tartjuk hibátlan javaslatnak, és rögtön előrebocsátom, hogy természetesen a garantált áras felvásárlás mellett egyéb intézkedésekben is gondolkodunk. Magyarországon rendre visszatérnek a különböző piaci zavarok a mezőgazdaságban. Ebben az évben ezeket a zavarokat súlyosbította több termék esetében a világméretű túltermelés. Viszonylag szűkös eszközök állnak rendelkezésre. A tárcának nem lehet más feladata, mint hogy a károkat enyhítse, de olyan gazdag országban is, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol a mezőgazdaságban ugyancsak súlyos piaci feszültségek vannak, csak a károk enyhítésére kerülhet sor. Szabadi Béla (FKgP) 1998. szeptember ZZ. 9. 59. A magyarországi településszerkezet ugyanis rendkívüli módon elaprózódott. Jelenleg a 93 ezer négyzetkilométeren sajnálatos módon alig több mint 10 millióan élünk, és a 3200-at is meghaladó település szerkezete olyan, hogy 282 olyan falu van, ahol a lakosság száma nem éri el a 200 főt, 699 község lakosságszáma a 201 és az 500 fő között van, 692 község esetében pedig mindössze 501-1000 fő a lélekszám, akik ezeket a településeket lakják. Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaimФ Azt jelenti, hogy ezekben az önkormányzatokban, kétségtelen, rendkívül nehéz gazdaságosan úgy működni, hogy ezek az önkormányzatok ne legyenek „pazarlóan gazdálkodóak”. Túri-Kovács Béla (FKgP) 1999■ február 8. 225