Kovách Imre et al. (szerk.): Vidék- és falukép a változó időben (Budapest, 2007)
12. Hack József – Kiss László: A médiák faluképe
Hack József - Kiss László A MÉDIÁK FALUKÉPE zet végig, és mutat be mindent; a szolgáltatások első osztályúak, de nem a nagypénzű, inkább az alsó és középosztálybeli német, osztrák, olasz turistákat érdekli a pusztai szórakozás. Sajnos, közülük is mind kevesebbet, pedig az idegenforgalom ezen a vidéken sokak egzisztenciáját alapozza meg; az itteni dolgozók hatvan százaléka a faluban (Kerekegyházán, de a város szóra még nem áll rá az itteniek szája) lakik. A Kerekegyháza ökológiai értékeit feltáró IUCN- elemzésben ez olvasható a nagy idegenforgalmi tanyákról: „...a program menetrendszerűen, egyfajta színi- (vagy inkább cirkuszi) előadás formájában zajlik. Az érkező vendégek kupicás üdvözlése, lovasbemutató, sétakocsikázás egy másik tanyára, magyaros ebéd, újabb kupica, majd a maradék időben mindezek ismétlése a vendég pénztárcája erejéig... Építészetük sajátos keverékét mutatja az archaikus - sokszor inkább giccses- népi és napjaink vállalkozói építészeti stílusának (például nádfedeles ház mellett uszoda, teniszpálya).”- Egyébként - mondja az üzletvezető - ahogy emelkedik az életszínvonal Magyarországon, s vele együtt az árak, úgy fordulnak el a külföldiek a pusztától, és mennek inkább a Balatonra, a fővárosba vagy a horvát tengerpartra. A nyugati vállalatok gyakran jutalmazzák ingyennyaralással partnereiket vagy dolgozóikat, de a magyar pusztai üdülés a hierarchia alján helyezkedik el.- Nem is értem - mondja egy tanyás parasztember, aki éppen tejet hozott be Kerekegyházára a Trabantjával -, gyünnek ezök a kűfódiek, öszik a gulyáslevöst, szíják a port mög a lófingot, oszt fizetik érte a sok százezrököt. Az IUCN-tanulmány rámutat: az igazi, működő tanyák a külföldiek számára a tájkép kellékei; köztük vezet a sétakocsikázás útvonala, s így a látogatók, ha felületesen is, megpillanthatják a valódi tanyasi értéket - az őslakók azonban a gazdasági együttműködés hiánya miatt nem profitálnak ebből. Vannak azonban átmenetek is az idegenforgalmi, az öko- és az „igazi” tanyák között. Újvári Sándor például fenntart egy házat a városban, idős édesanyja él benne, 6 maga azonban Kunpusztán lakik feleségével és főiskolás lányával. A gazda eredeti szakmája mechanikai műszerész, a tanácsnál dolgozott. Húsz éve derült ki, hogy cukorbeteg, s akkor az orvos azt tanácsolta, többet mozogjon levegőn. Korábban, tanácsi emberként el sem tudta volna képzelni, hogy valaha kapát vesz a kezébe. Egy egy tantermes, szolgálati lakást is magában foglaló régi pusztai iskolát vettek meg és alakítottak át lakóépületté; elkezdett kijárni, dolgozgatni négyszáz négyszögölön. Mezőgazdasági szakkönyveket olvasott, idősebb parasztembereket kérdezgetett; ma tizenöt hektáron gazdálkodik. A föld vegyes, van rajta erdő, legelő, szántó. A gazda szállóvendégeket is fogad. Újvári Sándor szerint a vendégforgalom visszaesésének oka az infrastruktúra hiánya; egy százhúszmillió forintos turistabusz nem szívesen jön ilyen utakra. A tanyatulajdonos célja, mint mondja, nem a meggazdagodás; gazdálkodási szemléletét a „józan paraszti ész” határozza meg.- Csak ne legyenek filléres gondjaim, és lehessen pár százezer tartalékban is, ha valami történne. Mind a szegénység, mind a gazdagság megnyomorítja az embert - mondja. - A gazdagság büszkévé tesz, a szegénység iriggyé. Hordja a szél a homokot; betérünk a Rendek-tanyára, Sanyi otthagy, mert dolga van. Rendekné Olga, egy alacsony, széles arccsontú, barna szemű kun asszony fogad. Tudtam-e, kérdi, hogy a komondor szó a kun-ondor szóösszetételből származik, s annyit tesz: a kun kutyáját Nem tudtam. Két kunondor vackolódik a lábamnál, az egyiknek megsimogatom a fejét, mire hoszszan, torokból morogni kezd. A Rendek-tanya igazi tanya, csak takarosabb kivitelben. Van gémeskút, istállók, tornyos füstölő, de a tulajdonképpeni tanyaházat - bár be van rendezve - nem lakják; az tanyamúzeum. Amikor a nagy üdülőtanyák szállóvendégeit idehozza a busz, azok megnézhetik, hogyan élt a tanyasi ember. Látnak mangalicát, rackát, működő kemencét is (a döngölt padlót lekövezték, mert a hölgyek tűsarkú cipőikkel állandóan felkapálták); láthatnak fém nádarató csizmákat, főzött szappant, sulykot, vackot (oda heveredett a gazda delelni, jó kényelmetlenre csinálták, nehogy 296