Kovách Imre (szerk.): Elitek a válság korában. Magyarországi elitek, kisebbségi magyar elitek (Budapest, 2011)
Elitkutatások és elitfogalmak
50 Kristóf Luca szabadítani” a társadalmat. Az értelmiségi nyílt levél műfaját, mint a fenti antipolitikai attitűd megnyilvánulását elemezte Böröcz József (Böröcz 2006).Csite András pedig lakossági survey alapján végzett kutatást a közéleti értelmiségi elit néhány tagjának ismertségéről és hitelességéről (Csite 2001). Eredményei szerint a médiaszereplés pozitív megítélést generált, az emberek általában azt az értelmiségit tartották hitelesnek, aki sokat szerepelt az általuk fogyasztott médiában. Az értelmiségi közszereplők ismertsége és hitelessége szignifikáns korrelációt mutatott. Az értelmiségi elitről írott számos elemzés4 általában nem az elitkutatás nézőpontjából konceptualizálódott. Az alábbiakban részletesebben a „klasszikus”, kérdőíves és interjús kulturális elitkutatásokat tekintem át. KÉRDŐÍVES VIZSGÁLATOK A KULTURÁLIS ELITRŐL A kulturális elitről átfogónak szánt kvantitatív adatfelvétel mindössze három készült a rendszerváltás óta5: az első a már többször említett 1993-as elitkutatás részeként. Ekkor a kulturális elitmintában a tömegmédia, a tudomány, a kulturális szervezetek és kiadók formális döntéshozói pozícióban lévő vezetői szerepeltek. Ez a vizsgálat a kulturális elit esetében is a cirkuláció versus reprodukció kérdésköre körül forgott, főbb megállapításait az elitváltásról szóló részben mutattam be. A kulturális elitről szóló kvantitatív vizsgálatok sorát az MTA PTI 2001-es kérdőíves adatfelvétele folytatta. A kutatók, Kovách Imre és Csite András olyan kulturális elit-meghatározást alkalmaztak, amely lehetővé tette, hogy pontosan összehasonlitsák az 1993-as és a 2001-es adatokat. (Csurgó - Kovách 2003). A 2001-es vizsgálat azonban a kulturális elitet szélesebb, nem csupán a pozícionális, döntéshozói kritérium alapján definiálta. A kulturális elitet a kultúraformáló személyiségekkel azonosították a kutatók, akik alkotó vagy szervező tevékenységükkel meghatározó hatással vannak a közvéleményre és a kultúra termelésére. A korábbi felvétel mintájához képest ezért néhány alcsoporttal kibővítették a mintát. A vizsgálati populációba igyekeztek az újságírók, tudósok és művészek elitjének minél szélesebb rétegét felvenni. A minta pozícionális része a 93-ashoz hasonlóan akadémikusokból, tömegtájékoztatási intézmények vezetőiből, az országos és megyei napilapok, valamint a hetilapok és folyóiratok vezetőiből, a tudományos és kulturális intézetek, illetve az egyetemek és főiskolák vezetőiből állt. Az alkotó tevékenységet folytató kulturális szereplők esetében azonban a vezető pozíció sokszor nem megfelelő indikátora a szakmai hierarchiának. Az MTA PTI kutatói ezért a kulturális élet belső hierarchiáját jobban leképező rangos tudományos és művészeti díjak (Kossuth-dij, Széchényi-dij, Ybl-dij, József Attila-díj stb.) kitüntetettjeiből hozták létre a második mintavételi csoportot. , Lásd még Szaki 1994, 2000, 2008, Pokol 1994, Kapitány cs Kapitány 1998, Csizmadia 2003, Kuczi et al. 2006. 5 Bár szintén nem elitkutatásként konceptualizálódott, a kulturális elit egy meghatározott csoportját valószínűleg érintette az a kutatás, melyben a tudományos fokozattal rendelkezők élet- és munkakörülményeit vizsgálták Angelusz és szerzőtársai (Angelusz et al 2004).