Kovács Ápád (szerk.): Puskintól Tolsztojig és tovább... Tanulmányok az orosz irodalom és költészettan köréből 2. - Diszkurzívák (Budapest, 2006)
A művészetnek saját, egészleges, szerves élete van, következésképpen ezt az életet alapvető, meg nem változtatható törvények szabályozzák. A művészet ugyanolyan elemi szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás... Talán ebben rejlik a művészi alkotás nagy titka is, ez talán az oka, hogy a szép általa létrehozott alakja minden feltétel nélkül az életeszmény tárgyává válik. És miért válik azzá? Mivel a szépség igénye leginkább akkor fejlődik ki az emberben, amikor konfliktusba kerül a valósággal, amikor felbomlik benne az egyensúly, amikor küzdeni kényszerül, tehát amikor leginkább él, mert az ember akkor él a leginkább, amikor valamit keres, valamire törekszik... Amikor viszont eléri azt, amire törekedett, akkor egy időre számára mintha lelassulna az élet. Amikor eléri vágyai kielégülését, s torkig van már élvezetével, nem látja milyen további célokat tűzzön maga elé - ekkor az emberen mélységes szorongás vesz erőt, melynek szításához immár kész maga is hozzájárulni... Elveszti a szép iránti egészséges érzékenységét, s helyette anomáliákba bonyolódik. Éppen ezért állítjuk, hogy a szép az eleven élet minden megnyilvánulásának természetes velejárója, az ember megkerülhetetlen szükséglete. Puskintól Tolsztojig és tovább... 8 Tanulmányok az orosz irodalom és költészettan köréből 2. Fjodor Dosztojevszkij