Kovács Árpád (szerk.): A regény és a trópusok. Tanulmányok. A második veszprémi regénykollokvium, Pannon Egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék, 2005. szeptember 29.–október 1. - Diszkurzívák (Budapest, 2007)
Olvasásművelés a regényben
230 Szigeti Lajos Sándor- így már értem, hogy csak két fürtöd érezte a világháborút. Ne aludj! Ébredj fel!" - rázott fel olykor. De nem tudtam kiszakadni mélabúmból, bárhogy ösztökélt. Ezért vár ma is még, s nyilván hiába, a kétpúpú [sic!4] teve, bármily szolgálatkészen térdel is előttem... О vinne, bizonnyal vinne. De valami visszatart attól, hogy elhelyezkedjem púpjai között... Talán ez is azért van, mert nem tudok sírni. Innen az első két sor, a mindennél fontosabb: „Egy nagyon tiszta vízcseppet dörgöljetek a szemire". Kik? Erről is gondoskodott. Amikor Pestre kerültünk (erőszakkal szállított haza), minden hozzátartozóját, barátját és ismerősét rám uszította, hogy rázzanak föl közönyösségemből, gyógyítsanak meg. Csodálatos, hogy ez a magányosságra ítélt lélek, aki valójában összehasonlíthatatlanul magánnyosabb volt, mint én, milyen szörnyű állapotnak tartotta a magányosságot. Egyszer azt mondta, hogy kívül-belül békához hasonlítok. Pár nap múlva a városligeti tó környékén sétáltunk, nyár volt, a békák brekegtek. „Szólongatnak a barátaid!"- bökött meg tréfásan. Innen, magányosságomat fájlalva, a felszólítás: Vegyetek békákat neki, hogy legyen népe legalább. Felvitt a nénjéhez és a sógorához, s lelkűkre kötötte, hogy megkülönböztetetten jól bánjanak velem. Lidi (ez a nővére) főzz húslevest, rabbi (ez a sógora) mondj neki kabbalát. Minden szava, minden átfutó gondolata résztvevő barátság és segíteni akarás. Jó a vers? Nem tudom. Akár az, akár nem az, József Attila féltő barátságának megható megnyilatkozása számomra. S ami az igazi titkokat illeti, nyilván azok az igazi titkok benne, amikre itt otrombán rávillantottam. A versekkel is úgy vagyunk, mint az álmokkal. Amiről én beszéltem, az még mindig csak a manifeszt tartalom. A mélység, a titok nem itt van, hanem egy réteggel mélyebben, ott, ahova még az emlékező elemzés kutató sugara sem tud lehatolni...5 Mindezek után lássuk, hova hatol le e kutató sugár a Fekete kolostor című műben, azaz próbáljuk meg „szembesíteni" szerzőinket! Tehetjük ezt annál inkább is, mert azt is tudjuk, hogy József Attila bár Németh Andornak volt igazi barátja, ismerni Kuncz Aladárt is ismerte, nem egyszer küldött neki kéziratot Kolozsvárra az Ellenzék számára,6 ilyen kapcsolatukat a levelezésben is nyomon követhetjük.7 Minket azonban most az érdekel, hogy a József Attila-versben megismert Németh Andor-i élményanyag hogy szembesíthető Kuncz Aladáréval. Meglepő, hogy Kuncz Aladár, értelmezésem szerint az olvasó által elvárthoz képest ke-4 Érdekességként itt utalok egy - nem egyszerűen - textológiai kérdésre, mégpedig a „kétpúpú" vagy „kékpúpú" változat problémájára. Az ultima manus elve alapján természetesen az utóbbit kell használnunk, Németh Andor minden bizonnyal azért idézi a másikat, mert birtokában voltak a korábbi változatok s azokon még így szerepel. Szabolcsi úgy látja, a kékpúpú meseibb, mitikusabb - ezért is lett a végleges jelző és ez a mesei-mágikus hang voltaképpen a Németh Andoré, az ő verseiben felidézett mesevilág is. Magam - erre később utalok - úgy gondolom, ez a változat a textus szürrealizmusát erősíti. - Vő. SZABOLCSI Miklós: „Kemény a menny" - József Attila élete és pályája 1927-1930.1. m. 128-129. 5 NÉMETH Andor: Medáliák. I. m. (Eredetileg: A Toll 1938. február 20.) 6 Vö. SZABOLCSI Miklós: „Kemény a menny" - József Attila élete és pályája 1927-1930. I. m. 20., 142., 145., 240., 394. 7 Vö. József Attila válogatott levelezése. 1976.171-175.