Kovács Árpád (szerk.): A regény nyelvei. Tanulmányok. Az első veszprémi regénykollokvium. Veszprémi Egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék 2003. november 20–22. - Diszkurzívák (Budapest, 2005)

Az ember és mű viszonya a re­gényben nem az, hogy valaki hal­hatatlan monumentumot alkot. Ez mind mítosz. A regény az, hogy egyszer, egyetlen egyszer, és soha többé. Megismételhetetlenül és meghatározhatatlanul egyetlenegy­szer önmaga fölé emelkedik abban a konfesszionális erőfeszítésben, nehogy önmagát biográfizálja, és világnézeti menedéket építsen... A regénynyelv ezen a ponton már nem annyit jelent, hogy sprich und bekenne. Egyetemes értelmezést te­remtett, amely alól senki sem von­hatja ki magát. Ezért kellett több­ször is kefejezetten hangsúlyozni, hogy ma mindnyájan már nem a történetben, hanem a regényben élünk. Ez az eltolódás már hosz­­szabb ideje tart, és amennyiben az egyensúly megbomlott, azt nem a regény, hanem a történet irányá­ból kell helyreállítani. Életünk mér­téken felül elregényesedett... Ez a modern válság egyik oka. A regény nyelvei Tanulmányok Az első veszprémi regény kollokvium (Hamvas Béla) K'SZKURZIVAK

Next