Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)
József Attila irodalmi antropológiája
delijévé minősül át, a szív pedig az előre-emlékezés ágensévé („adósa szelid jövővel"), azaz a cselekvés akarását jelképezi („Én dolgozni akarok"). A vagyok cselekvésaspektusa az ihlet ideje, értelme az eszmélés: Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem. A szív a poétikai jelentéstere annak a szemantikai interakciónak is, melyet a ritmus a farkas és a szarvas esetében érvényesít a Bánat című költeményben. A „kölcsönösen függő kapcsolódás" a versnyelvi jelentésképzésben joggal nevezhető meg ugyanazzal a fogalommal, amely Max Black felfogásában a produktív metafora képzésének elvét jelöli, vagyis az interakció fogalmával. Jogosságát az igazolja, hogy már József Attila is úgy értelmezi ezt a műveletet, mint különböző kategóriák - „különböző neműek" - áthidalására hivatott eljárást. Jól illusztrálja ezt - a fentiekben kifejtetteken túl - az alábbi idézet: „A valóság ellentétei a műben ritmusként szerepelnek. A versköltők élnek a legföltűnőbb ritmussal - a versköltők használják a legföltűnőbb ellentéteket" (Isz: 124-125.). Mert nemcsak a formának, „a valóságnak is kettős minősége van. A formás valóság különböző neműek folytonossága". A különböző nemű minőségeket konstatálja alakító értelmünk, a ritmus alkotta folytonossághoz tapad a szemléletünk.20 Ezért egy20 A ritmussal kapcsolatos álláspontja kialakításakor József Attila Wundtot követi és rá hivatkozik. József Attila: Irodalom és szocializmus. 100