Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)

József Attila irodalmi antropológiája

József Attila ilyen explicit módon nem fogalmazza meg sehol, de költői gyakorlata erre enged következtetni. A költészet, felfüggesztvén az alany és állítmány kap­csolatán alapuló mondat jelentését, magát a tételt teszi kérdésessé, amely a jelentésben foglalt. Az állam és ma­lom analógiáját önkényesnek mutatja, illetve megszün­teti, mivel a tétel értelme sematikussá vált, automatizá­­lódott, nem tartalmaz felismerést, miközben a dolgok világa átalakult. Új tételezésre, tetikus, nem szintetikus ítéletre van szükség, s itt József Attila csak Fichtére tá­maszkodhatott, aki Kant ismeretelméleti dilemmáját az öntevékeny szellem cselekvéselméleti modelljével kor­rigálja.24 Erről tanúskodik a költő egyik elvi jelentőségű, bár kifejtetlenül maradt feljegyzése. Az alany és állítmány különvalóságának megszüntetése az ihletben ugyanis azt követeli meg, hogy kimondja: „Egy tétel értelme, mint önálló lelki jelenség csak alany és állítmány nélkül, va­gyis nem logikailag szerepelhet" (Te: 138.). Mit jelent ez az állítás? Hogyan történik a prédikáció megszüntetése? Mint tudjuk, napjaink két rangos teo­retikusa, Max Black és Paul Ricoeur is nem pusztán je­lentésújításként, hanem új prédikációként értelmezi a metaforikus kijelentést, ami az első lépést jelenti az új szemantika előállításában szereplő szavak feszültségének megszüntetéséhez, a fogalom kialakulásához. József At­tila - némileg más úton járva - elméleti megállapításait a költői gyakorlat tapasztalatával kiegészítve - azt ta­núsítja, hogy a megszüntetés kétféleképpen történhet: vagy oly módon, hogy a szövegszó az alanyban már eleve 24 Vö. Kovács Árpád: A filológiai aktus. Literatura 2002/4. 402-405. 107

Next