Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)
József Attila irodalmi antropológiája
József Attila ilyen explicit módon nem fogalmazza meg sehol, de költői gyakorlata erre enged következtetni. A költészet, felfüggesztvén az alany és állítmány kapcsolatán alapuló mondat jelentését, magát a tételt teszi kérdésessé, amely a jelentésben foglalt. Az állam és malom analógiáját önkényesnek mutatja, illetve megszünteti, mivel a tétel értelme sematikussá vált, automatizálódott, nem tartalmaz felismerést, miközben a dolgok világa átalakult. Új tételezésre, tetikus, nem szintetikus ítéletre van szükség, s itt József Attila csak Fichtére támaszkodhatott, aki Kant ismeretelméleti dilemmáját az öntevékeny szellem cselekvéselméleti modelljével korrigálja.24 Erről tanúskodik a költő egyik elvi jelentőségű, bár kifejtetlenül maradt feljegyzése. Az alany és állítmány különvalóságának megszüntetése az ihletben ugyanis azt követeli meg, hogy kimondja: „Egy tétel értelme, mint önálló lelki jelenség csak alany és állítmány nélkül, vagyis nem logikailag szerepelhet" (Te: 138.). Mit jelent ez az állítás? Hogyan történik a prédikáció megszüntetése? Mint tudjuk, napjaink két rangos teoretikusa, Max Black és Paul Ricoeur is nem pusztán jelentésújításként, hanem új prédikációként értelmezi a metaforikus kijelentést, ami az első lépést jelenti az új szemantika előállításában szereplő szavak feszültségének megszüntetéséhez, a fogalom kialakulásához. József Attila - némileg más úton járva - elméleti megállapításait a költői gyakorlat tapasztalatával kiegészítve - azt tanúsítja, hogy a megszüntetés kétféleképpen történhet: vagy oly módon, hogy a szövegszó az alanyban már eleve 24 Vö. Kovács Árpád: A filológiai aktus. Literatura 2002/4. 402-405. 107