Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)

József Attila irodalmi antropológiája

JÓZSEF ATTILA IRODALMI ANTROPOLÓGIÁJA „a vers fabrikálja őt" (Fiist Milán) A nem meglevő szó műalkotás. (József Attila) Az eszmélet verbális inspirációja Az alább olvasható írásban megkísérlem a legtágabb kontextust felrajzolni, amelyben a szó és a szöveg funk­cionális egyenértékűsége felismerhetővé tehető. A kifej­téshez segítségül hívom József Attila költészetelméleti írásait is, s törekszem arra, hogy metanyelvi alapfogal­mai szemantikai explikációját minél árnyaltabban vé­gezzem el. Ezúton egyfelől közelebb szeretnék kerülni költészettani és lételméleti nézeteinek tisztázásához; másfelől a versnyelvi beszédmód alapegységeinek és funkcióiknak a megvilágításához, illetve a három disz­­kurzusrend - a nyelvbölcseleti, a verselméleti és az eg­zisztenciális - kölcsönhatásának megértéséhez. Költészet, nyelviség, alanyiság - ez az a triptichon, mely József Attila megközelítésében egy ikont alkot, je­lesül a létesemény antropológiai modelljét. Elsősorban azért, mert számára a költészet, a gondol­kodás és a cselekvés egymást feltételező entitásai ennek, az emberi jelenlétet demonstráló eseménynek, minthogy működési rendje teljes mélységében a nyelvi alkotásban 63

Next