Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)
József Attila irodalmi antropológiája
Ezirányú törekvésében a költészet bölcseleti megalapozása terén olyan gondolkodókkal rokon, mint az 1920-as évek nyelvfilozófiájában Mihail Bahtyin, illetve a trópusok filozófiájában az újkritikus Ivor A. Richards. A kifejezés esztétikájának meghaladását ők is az intuicionizmus bírálata jegyében kezdeményezik, s mindketten egy újszerű metaforaelmélet és nyelvfelfogás kifejtése során valósítják meg. Az 1920-as években megalapozott szemléletváltás teljes kibontása a közelmúltban teljesedett ki Paul Ricoeur jóvoltából, aki nem a közvetlen élmény átéléseként vagy kifejezéseként, hanem a költői beszédmód metaforikus szemantikájának effektusaként értelmezi az eszmélet József Attila-i jelenségével rokon heurisztikus felismerést.2 József Attila lényegében három dolgot tesz az alakesztétika bírálata során: nemcsak Croce intuicionizmusán, hanem Husserl lényegszemlélet-tanán is túllépve megkísérli az egzisztenciába ágyazni elképzelését. Életművén és gondolkodása fejlődésén belül ez azt eredményezi, hogy elveti a dologi lét „egyetemes lényegének" hegeliánus tanát, és megpróbálja a dolog jelenlétmódjának megértését exponálni. Az 1930-as évekig még a „lényegszemlélés" fogalma is szerepel szótárában, de az Irodalom és szocializmus szövegében már a megértés terminológiai használata válik dominánssá. Ugyanúgy, ahogy 2 A három szerző látens elméleti párbeszédéről ld. Kovács Árpád: Költészetbölcselet és metafora (Az esztétikai tudat meghaladása József Attila, Mihail Bahtyin és Paul Ricceur szemléletében). In: Vers - Ritmus - Szubjektum. Műértelmezések a XX. századi magyar líra köréből. Szerk. Horváth Kornélia, Szitár Katalin. Budapest, Kijárat, 2006.107-152. 65