Kovács Árpád: Versbe írt szavak (Budapest, 2011)
József Attila irodalmi antropológiája
a műalkotás tekintetében a „világegész" helyett az „értelmi világ" fogalma: „A műalkotás nemcsak szemléleti helyettese a világnak, hanem egyben értelmes világ is" (Isz: 119.).3 S ha vázlatosan is, de a lényeget illetően világos megfogalmazást kap a műalkotás nyelvi alkotásként való felfogása, illetve utóbbinak az alanyi jelenlét módjaként - „művészi cselekedetként" (Isz:117.) - elgondolt leírása. A költészet tehát nem intellektuális intuíció vagy szimbolikus forma - a költészet szellemi cselekvőség, olyan invenció, melyben a pontencia és az aktus, a tevékeny (anyag) és a tevékenység (forma) öntevékeny dologként, létezőként van jelen. De ez csak azért lehetséges, mert az ihlet olyan szellemi tevékenység, melynek organonja a nyelv: „Az ihlet (költészet) az a szellemiség, amely a szavakat, a nyelvet megteremtette" (Ady-vízió, Te: 166.). Annak következtében, hogy József Attila a szemlélet (intuíció-kifejezés) és a fogalom értelmezését kiegészíti az ihlet konceptusával, egyúttal mindhárom jelentését radikalizálja. Ezt a radikalizmust nem új módszertani elmélet (Croce kiegészítése), hanem új bölcseleti alapozás igényével társítja. Az esztétikát alkalmatlannak tartja a költői jelenség megközelítésére, helyette költészetbölcseletet kínál. Ebből a pozícióból bírálja Arisztotelész metafizikáját, az alapokról szóló gondolkodást, és a logi3 A tanulmány szövegében két kiadványra történik hivatkozás: József Attila: Irodalom és szocializmus. Válogatott esztétikai tanulmányok. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1967. A továbbiakban rövidítése: Isz. Valamint József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. - Szövegek. Budapest, Osiris Kiadó, 1995. A továbbiakban rövidítése: Te. A mottóban idézett tétel lelőhelye: Isz: 120-121. 66