Kovács Gábor (szerk.): Regények, médiumok, kultúrák - Diszkurzívák (Budapest, 2010)

A kultúra olyan mechaniz­mus, amely kollektív emléke­zettel és tudattal rendelkező kollektív személyiséget szer­vez... A valóságos kultúrák, szintúgy, mint a művészi szö­vegek, az ingaelv szerint épül­nek fel: vagy az autokommu­­nikáció felé orientálódnak, vagy kívülről várják az igaz­ságot. Kiváltképp megmutat­kozik ez abban a mitologizált alakban, amit minden kultú­ra megalkot mint saját ideá­lis önarcképét. Az üzenet felé orientálódó kultúrák dinami­kusabbak, változékonyabbak; vég nélkül növelhetik a szö­vegek számát... Ennek követ­keztében növekszik azoknak a szociális passzivitása, akik a közlemény befogadói. Nyil­vánvaló, hogy az új kor eu­rópai regényolvasója passzí­vabb, mint egy varázsmese hallgatója... A színházláto­gató passzívabb, mint egy kar­nevál résztvevője. Az autokommunikációra ori­entált kultúrák fejlesztik a szellemi aktivitást, azonban gyakran jóval kevésbé dina­mikusak, mint azt az emberi társadalom szükségletei meg­kívánják. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy azok a kul­túrák a legéletrevalóbbak, amelyekben a két struktúra közötti harc nem végződik egyik abszolút győzelmével sem. Jurij Lotman Regények, médiumok, kultúrák

Next