Kovács József (szerk.): Sinkó Ervin levelezése II. 1945–1967 - Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 20. (Budapest, 2006)
313. Sinkó Ervin – Déry Tibornak - 314. Müller Lajos – Sinkó Ervinnek
Irtásokra, ugyanakkor megátalkodott csökönyösséggel zárkóznak el a vitának és helyreigazításnak minimális lehetősége elől is. Hiszen ha nem így lenne, nyilván idehaza is szót lehetne érteni erről és nem kísérelném meg a határon kívül közzétenni mondanivalóimat. (Meg kell azonban jegyeznem, hogy álláspontomat illetően nem állok egyedül; az egész országból garmadával érkeztek levelek, hozzászólások, viták lapokhoz, folyóiratokhoz ez ügyben, azonban — ahogy cikkemben már leírtam - a sajtótermékek, nyilvánvalóan utasításra, megtagadták ezek közlését.) 2. Készséggel elismerem, hogy határainkon túl nem remélhető a magyarajkú tömegek kimerítő tárgyismerete József Attilára vonatkozólag s még kevésbé Vértes könyvét illetően. Ezt annál inkább megtehetem, mivel határainkon belül élő népünk sem érdeklődik valami nagyon József Attila és költészete iránt. — József Attila nem Petőfi Sándor, akinek költeményei „a nép ajkán zengnek apáról-fiúra”. Ady Endre sem, akit a haladó polgárság fogadott magáénak. - József Attila, bár világhírű marxista forradalmi költő, akinek ugyan verseit a világ valamennyi kultúmyelvén kívül már héberül és mongolul is szavalják -, itthon ugyanolyan megnemértésben részesül, mint például Bartók Béla. Népünk idegenkedése egyikhez úgy, mint a másikhoz félremagyarázhatatlan eredménye az ügyesen alkalmazott, „nevelő” tendenicájű propagandánknak. (Ha zsidó lenne, talán nem is csodálkoznék.) Ha alkalma lesz, kérem keresse fel a balatonszárszói „Emlékmúzeumot”, amely nem egy hazai vagy külföldi látogatóban megdöbbenést és felháborodást keltett már. Kultűréletünknek nem ér annyit J. A. utolsó napjainak és tragikus végének emléke, hogy egy nyomorult földszintes lakóházat nyilvánítsanak műemlékké és tárgymúzeummá számára. A költőnek és látogató tisztelőinek ma is - úgy, mint még életében - meg kell elégednie a szobakonyhával, amelybe bezsúfolva nyáron a hőségtől ájul, télen fagyoskodik a látogatók serege. A Kossuth-díjas költőre nem telik annyi már, hogy az épülethez tartozó szomszéd lakást is megvásárolják a benne lakóktól s azoknak másutt biztosítsanak lakást. - Bocsásson meg, amiért eltértem a tárgytól, de mint külföldön élő s ritkán látogató hazánkfiát, helyénvalónak vélem, ha megfelelően „idegenvezetem”. 375