Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2007)
A nándorfehérvári diadal
ezernél többen lehettek volna. Igaz, a források Újlaki bandériumát nem említik, állítólag csak a csata után jelent volna meg. Arról azonban megfeledkeznek, hogy a várőrség egyik fele az ő katonáiból állt. Másrészt a Szerémség legnagyobb birtokosa volt a legalkalmasabb arra, hogy a hátvédet, az országgal való összeköttetést biztosítsa. Az őrségen kívül épp ezért valóban csak kevés katonát bocsáthatott kapitánytársa rendelkezésére. Hunyadi seregének létszáma egy másik megfontolásból is kevesebb kellett hogy legyen a régebben feltételezettnél. Arra van adat, hogy még az ostrom alatt 5000 magyarcseh-lengyel zsoldost küldött a várba,28 azt viszont nem tudjuk, hogy ebben mennyi a túlzás. A legtöbb harcost a július 14-i vízi csata után vitte be saját vezénylete alatt Nándorfehérvárra. Kérdés, hogy hajóhada mennyi szállítására volt képes. Lehet, hogy az én hibám, de sem azt nem tudom, hogy hány hajóból állt a dunai flotta, sem pedig a hajók űrtartalmát nem ismerem. Egyetlen tényt fogadhatunk el, a naszádosok - akár a Jagellókorban - kétfelé voltak választva, egyik felük Szalánkeménnél, a másik Nándorfehérváron állomásozott. A szállításban elsősorban az előbbiek vehettek részt. Gondolnunk kell arra is, hogy nemcsak katonákat, hanem lovakat, lőszert, élelmiszert, takarmányt is nekik kellett a városba juttatni. Hunyadi jelentős lovassággal rendelkezett a várban, hiszen a július 22-ei diadalt azok rohamával nyerte meg a keresztesek ellen küldött szpáhik legyőzésével. Erre a várőrség félezer huszára nem lett volna elég, annál is kevésbé, mert biztosan sokan elestek a 21-i roham visszaverése alkalmával. Egy lószállításra alkalmas tengeri 28 Elekes, 1952. 440. o. 18