Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2007)
A nándorfehérvári diadal
két hét alatt megvívja a várat, és két hónap múlva Budán ebédel.15 Bár ez nyilvánvaló kérkedés, a célja kétségkívül Nándorfehérvár elfoglalása volt. II. Mehmed ostromáról rendelkezésünkre áll sok forrás és könyvtárnyi feldolgozás.16 A szultán már 1455 decemberében megkezdte a felkészülést. 1456. április 7-én érkezett a hír Budára, hogy Magyarország ellen jön. A források száz-százötvenezer harcosról, több mint 300 ágyúról, sok hajóról emlékeznek meg. A modernebb szakirodalomban Held 60000 lovassal és 20000 gyalogossal,17 E. Kovács összesen 60-70 000-el számol. Ez jóval kevesebb, mint a régi becslés. Held úgy véli, hogy Hunyadi hadereje 60-75 000 emberből állt, akik közül 30 000 tartozott a keresztesekhez. A többi a volt kormányzó és néhány mágnás csapataiból tevődött ki. E. Kovácsnál kisebb számot találunk: szerinte a várban Szilágyi Mihály parancsnoksága alatt 5000 ember volt, Hunyadi 12000 katonával és Kapisztrán 25-30000 keresztesével érkezett.18 Meg kell jegyeznünk, hogy mindez becslés, amely a török létszámadatokat - valószínűleg jogosan - csökkenti, a keresztesek számát viszont nem. A kérdés pedig nagyjelentőségű, és ezért teszem fel, mert a fenti számok elfogadhatósága esetén a török túlerő nem volt túlságosan elsöprő erejű. Mielőtt ezzel foglalkoznék, röviden szólni kell az ostrom lefolyásáról.19 A szultán július 3-án érkezett Nándorfehérvár alá, és 4-én kezdte meg a város körülzárását. Hajóhada a folyókon történő segítségnyújtást akadályozta meg. Hunyadi csapataival később érkezett, és Zimonynál táborozott le. Július 14-én sikerült a Szalánkeménnél állomásozó flottával megtámadni és legyőzni a török hajókat, amelyeket a nándorfehérvári naszádok hátulról támadtak meg. így a hajókon bejutott seregével a városba, amelyet hadianyaggal és lőszerrel is ellátott. A szultán ágyúival lövette a várost, és sikerült a falak egy részén rést ütni. II. Mehmed július 21-én alkalmasnak látta az időt a roham elrendelésére. A törökök be is jutottak a városba, és fosztogatni kezdtek. (Nándorfehérvár erődített városból, valamint a várból állt.) Hunyadi ellentámadása azonban szétverte őket, és kiűzte a városból. A roham tehát eredménytelen volt. Hajón újabb segítség érkezett, közben pedig a Kapisztrán vezette keresztes had már Zimonynál állt. A főkapitány ugyan megtiltotta katonáinak a falak elhagyását, azonban egyre többen szöktek ki, ők, és a folyón folyamatosan átkelő keresztesek a török őrállásokat támadták. Kapisztrán is tiltotta a harcot, végül azonban állítólag 2000 keresztessel beavatkozott. Sikerült az alig őrzött török ágyukat is megszerezni, és az ellenség ellen fordítani. A szultán későn rendelte el az ellentámadást. Hunyadi a falakról idejében vette észre a kedvező alkalmat, és lovasaival kitörve szétverte az el-15 Teleki, 1852. 412. o. 16 Csak néhányat idézek. Elekes, 1952. 438-479. o. A nagy marxista medievista gyakorlatilag a teljes forrásanyagot felhasználta, viszont erősen érvényesítette politikai nézeteit. Erre utal fejezet címe is: „A nép megvédi hazáját.” Itt jegyzem meg, hogy a diadal 500 éves évfordulója alkalmából a Hadtörténelmi Közlemények új folyam III. évfolyam (1956), 2. sz. 3-8. oldalain „A nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára” címmel szerző nevét meg nem adó szerkesztőségi cikket közölt. Politikai célzata ellenére viszonylag elfogadható módon elemzi a harcokat. Lásd még Held, 1982. 88-95. о. Held a keresztes parasztkatonaság kérdésére fekteti ugyan a hangsúlyt, de többször vitázik Elekes nézeteivel. Az újabb irodalomból rövid, de szolid összefoglalást kapunk a következő munkákból: E. Kovács, 2000. 70. o.; Engel, 2001. 246-247. o.; Tringli, 2003. 39-41. о.; Bárány, 2006. 156. о.; Török, 2006. 99-102. о. "Held, 1982. 89. о. 18 Uo. 90. о.; Е. Kovács: 70. о. Bárány, 2006. 156. о. húsz-harmincczer keresztesről ír. 15 Vö. a 16. jegyzetben idézett irodalmat. 13