Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete - A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára (Budapest, 2007)
A nándorfehérvári diadal
tudjuk, hogy mikor zárták le a gyülekezést. Nagyszámú osztrák is keresztesnek állt. Eljutottak Magyarországra, ahol azonban a magyarok megvetően bántak velük, így az eredménytelen, sok költségbe került út után karácsonyra már otthon voltak.37 A keresztes erők egy része kétségkívül jól volt felfegyverezve. A legtöbben azonban már a nándorfehérvári diadal után érkeztek Regensburgba. Az eredménytelen akció rossz hatást gyakorolt Németországban. Az is bajt okozott, hogy a különböző helyekről érkező csapatoknak nem volt parancsnoka. A keresztes eszme tehát még élt, a szervezést azonban nemcsak anyagi nehézségek gátolták, hanem - talán nem jó kifejezéssel - a mozgósítás lassúsága is. Nagyobb, jobban felszerelt keresztes csapatok csak aratás után érkeztek. Hogy ezekre akkor már nem volt szükség nálunk, azt több, még tárgyalandó ok magyarázza. Igaz, hogy a fejedelmek nem csatlakoztak, mégis, csak Regensburgból 3000-nél több harcos indult el Magyarországra. A regensburgi forrás egyben hasonló képet nyújt számunkra, mint amit Kapisztrán magyar kereszteseiről tudunk. A seregben épp úgy találunk jól felszerelt, számszeríjjal, szakállas puskákkal rendelkezőket, mint puszta fütykössel hadba vonulókat. Kardjuk, nyilaik általában voltak.38 Ennek ellenére végeredményben ennek a szedett-vetett tömegnek az akciója vezetett a győzelemhez. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy egy gyakorlatlan, parasztokból, kézművesekből álló hadsereg hogyan tudott mégis eredményt elérni a kor egyik legkiválóbb katonaságával szemben. Újabban joggal emlegetik, hogy akár a békés életmódot folytató nemesekből álló nemesi felkelés, a teljesen tapasztalatlan parasztfelkelők nyílt mezőn nem jelenthettek számottevő segítséget az oszmánok elleni harcban.39 Hunyadi nyilván ezért nem engedte a kereszteseknek először a beavatkozást. Azonban nem is erről volt szó. A keresztesek megtagadták ugyan ezt a parancsot, viszont a visszavert hosszú ostrom után elfáradt törökök megtámadása megzavarta az ellenséget. A ma-37 Az 1456-ban Regensburgból Magyarországra induló nemet keresztesekre vonatkozó idézetek CarI Theodor Gemeiner: Rcgcnsburgischc Chronik-ja III. kötetéből (csak azokat az adatokat közlöm, amelyeket a szerző csaknem szó szerint vett át a város Rathsbuchjából): „Es war aber schon früher, nämlich am Ertag nach Gcorgi dieses Jahrs [április 27.], der ehrwürdig Herr Heinrich Kaltciscn, Doctor, Prediger Ordens, Erzbischof zu Nydrosen in Norwegen [Norvégia érseki székhelye, Trondheim, más néven Nidaros. Donald Mathew: Atlas of Medieval Europe. Oxford, é. n. 63. o.], von Coblenz gebürtig, vor dem Rath gekommen, nachdem er am Sontag zuvor im Dom eine Predigt des Kreuzes, und zwei in seines Ordens Kloster bei den Dominikaner gehalten hatte. Da erinnerte er die Herren vom Rath... Es hätten die Hungarn 40000 Mann Hülfe begehrt, damit sie mit Gottes Hülfe den Türken wohl aufhaltcn wollten, nämlich 30000 Mann zu Fuß und 10000 zu Pferd. Diese wären ihnen zugesagt. Der Türke habe 60 000 Mann. Er ermahne daher die Herren vom Rath in der Kraft des heiligen Geists mehr und über Vermögen zu thun. Die Bullen seiner Botschaft habe er dem Bischof gebracht. Wegen dessen Krankheit seyen sie im Kapitel verlesen worden... Am allerersten waren um Sonnwenden [június 24.] 25 arme Knechte, sogenannte Freiheiten, von Frankfurt am Mayn gekommen; über etliche vierzig von Cölln in gutem Harnisch; bei achtzig von Worms; von Eichstädt 110; von Kchlheim 16; am Egidi Tag [szeptember 1.] bei einhundert von Nürnberg, die meisten mit Geschoß trefflich zugerichtet. Um Emmerami [szeptember 22.] kamen von Worms abermals 110 Mann; zwei Schiffs von Lciptzk [!], von Neumarkt und den umliegenden Orten bey 80; von Zwikau bey neunzig, - diese waren blos und arm; von Speyer 80; von Offenburg 100. Mehr von Leipzig [most így írva] bey 80; aus Flandern bey 80; von Einpogcn bey 70; von Augsburg zum zweitenmal 400 in gutem Hamasch; zwei Rotten von Schwaben, bey 200 Menschen; von Rotenburg 90; mehr als 300 Schweizer gut zugerichtet; der einzeln hier durchgezogenen und der Züge auf andern Straßen nicht zu gedenken.” Gemeiner: i. m. Bd. III. 246-251. o. 38 Elekes, 1952. 451—452. о. 39 В. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom.” Hadtörténelmi Közlemények, 117 (2004). 465. o. 22