Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991 - Irodalomtörténeti füzetek 130. (Budapest, 1993)
II. Műnemek és irányzatok 1945 és 1948 között
tapasztalatok során át kibontakozó — kifejletnek tekintette a világ lényegével való szembesülést, voltaképpen a metafizikai bekövetkezés logikájával értelmezte az emberi felülkerekedés lehetetlenségét, s így is fogadta el a következményeit. A Leben zum Tode elve így is ölt nála formát: „Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál ...” (Levegőt!) A Tücsökzene azonban nem tragikus célbaérkezésként értelmezi az emberi lét véges időbeliségét, hanem — egyfajta additív összegződés vagy célelvű haladás helyett — a megszakítottság, az ismétlődés és a ciklikus visszatérés rendjét fedezi fel benne. Ez a visszatérés viszont nem a Semmi felől perspektíváit lét világmagyarázati formája: nem az élet-halál ellentétre épülő teljességképzetnek a rokona. Vagy, ahogy Derrida fogalmazza: „az örök visszatérés gondolata (...) nem a totalitás gondolata” (Két kérdés aláírásokat értelmezve. Nietzsche/Heidegger. Literatura 1991/4). Szabó Lőrincnek alighanem ezért nincsenek klasszikus értelemben vett „elmúlás-”, vagy „halálversei”. Jól látja Rába György, a Tücsökzene „nem verses regény és nem is önéletrajz” (Csönd herceg és nikkel szamovár, 1986). Az individuális lét időbeliségének inkább olyan lírai megnyilatkozása, amely a nem tudatos emlékezet, az önkéntelen megjelenülés szcenikájával vetíti elénk a maga tartalmait. A megszakítottság legerősebben a nyelvi-szemléleti megalkotottság szintjén érvényesül: a konkrét emlékképek sorozatát rendre olyan általános, lét- és helyzetértelmező szövegegységek szakítják meg, amelyek metaforikus úton teremtenek kapcsolatokat a ciklus nagyobb fejezetei között. Az élettörténet egyes szakaszai tematikailag viszont azért kerülnek az adott sorrendben egymás mellé, mert bennük a visszatérő felismerések, az ismétlődések tartalmi kapcsolatai alakítják ki a beszéd menetének szerkezetét. Ami a gyermekkorban szerepjáték volt, azt később a költői világszemlélet alapjaiként látjuk viszont; de ahogy énen túli ritmusok 27