Kulcsár Szabó Ernő: Beszédmód és horizont. Formációk az irodalmi modernségben (Budapest, 1996)
A kettévált modernség nyomában
De különösen kérdéses „visszaforduló” jelleggel minősíteni azt a poétikát, amely Szabó Lőrinc és József Attila versbeszédét és költői jelentéstanát kialakította. A fogalom a kortársak értelmezésében egyébként is inkább egyfajta antiindividualista művészi magatartás irányzatsemleges jellemzésére szolgált és - Babitstól Németh Lászlóig - a formák és szabályok felértékelődéséhez kapcsolódott: „A kor művészaszkézise szorítja, időtlenebb ideálok felé fordítja az írót, de erre tereli őt az előző kor bírálata is. A század első negyede irodalmilag is expanzív kor volt, hódított, habzsolt, határfákat döntött, gazdag zavart teremtett. Ezt a terjeszkedést, a Nyugat epigonjain láttuk, fokozni nem lehet. [...] Ignotus esztétikája annak idején »egyéniségesztétika« volt: a szellem szabad mozgása számára keresett igazolást egész a rakoncátlanságig, a mienk: műesztétika, az alkotás törvényei közé zárja az írót s elmegy az írói egyéniség megtagadásáig.”24 Voltaképpen Komlós Aladár sem konzervatív tartalmú visszafordulásnak tekinti Erdélyi, József Attila, Illyés és Szabó Lőrinc húszas évekbeli költészetét. A folytonosság helyreállításában az útra találást, a valósághoz való visszatérést hangsúlyozza, ezért is tompítja azt az ellenvetést, amelyet Németh László kirajzolt: „A költők ma is a szimbolizmust folytatják, mikor élményeiket nem nevezik meg, hanem lefordítják a képek nyelvére, márpedig a mai líra több és merészebb képet használ, mint a múltban. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila és Radnóti Miklós már a megmutatott konkrét valóságból indul ki, de éppúgy nyitva állnak a lélek homályos rétegei előtt is, mint a szimbolisták...”25 A hatástörténeti folyamat logikája szempontjából azonban igen tanulságos, hogy Babits ezúttal másként reagál, mint az avantgarde jelentkezése idején. A maga külön útját megemlítve a kifejezés és a látásmód egyszerűségéhez való visszatérésben ítéli előremutatónak az újnépiességet (Illyés Gyula versben és prózában, Új nemzedék) - de a klasszicizmus fogalmát kifejezetten a művészi érték időtlenségére vonatkoztatja. Nem időbeli, hanem helyreállító visszatérésként értelmezi a háború utáni művészeti korszakot. Értékfogalmai egyfajta modernségen túli (értsd: érvényesebb) klasszicizmust idéznek elénk - jellegzetesen esztétista nézőpontból: „Hadd legyen szép az 24 NÉMETH László: Két nemzedék Bp. 1970.350. 25 Komlós: A szimbolizmus... 97. 44