Kulcsár Zsuzsanna: Korai személyiségfejlődés és énfunkció. Pszichoanalitikus elméletek biopszichológiai elemzésben (Budapest, 2006)
IV. A korai személyiségfejlődés biológiai vonatkozásai
egyéniségei, pl. a papok. Érthető módon ezekkel a személyekkel szemben érvényesül leginkább a csoport elvárása: a közösség tagjai a vezetőtől példamutatást várnak. Ugyanakkor a vezető az, akiben - a pozíció meghatározása szerint - szükségképpen legnagyobb a készség a csoportazonosság átélésére, akinek a szociális identitástudata fokozott. Nem lehet véletlen, hogy a vezető a rituális táncban is elsők között képes transzállapot átélésére. 2. Érdekes Henrynek az a felismerése, hogy könnyen esnek transzba azok, akik erre - személyes okból - elkötelezettséget éreznek (pl. hálát éreznek a törzs istensége iránt valamilyen veszélyhelyzetből való sikeres megmenekülésük miatt, vagy különleges kívánságuk teljesítéséért - mintegy áldozatként - mutatják be a rituális táncot). Könnyű belátni, hogy ezeket a személyeket is az akut azonosságélmény, a csoport közös, istenként konkretizált szociális ’lelkiismeretének’ akut megélése segíti a különleges tudatállapot átélésében. 3. Végül könnyen esnek transzba azok, akik hátrányos helyzetben vannak: akik betegségtől, veszteségtől, félelemtől szenvednek. Náluk nyilván maga az addig átélt szenvedés segíti elő a szociális azonosságtudat átélését, könnyíti meg a (fájdalom indukálta) endogén opiátfelszabadulást. Talán önkényesnek, sőt hatásvadászónak tűnik az az eljárásunk, hogy a személyiség biológiai alapjaival foglalkozó fejezetben egy kuriózummal, a rituális tánc és a transzállapotok elemzésével foglalkozunk. Úgy véljük azonban, hogy ez a téma több szempontból is tanulságos lehet. Először is fel kell ismernünk, hogy - a korábbi feltevésekkel ellentétben - EOP-aktivitás nemcsak a megküzdés feladásakor, a passzív belenyugvás, elfogadás attitűdje mellett indukálódik, hanem a koncentrált, aktív viselkedéses stratégiák mellett is (lásd Prince elemzését a menekülési-támadási válaszokról). Ezekben a helyzetekben az EOP-aktivitás minden bizonnyal egyrészt a stresszhormonok felszabadulásával, másrészt pedig fokozott katekolamin-funkciókkal társul. Ez a lehetőség megoldást kínál az EOP-katekolamin interakciók kutatásában nyert ellentmondó adatokra, amelyek szerint egyes esetekben pozitív, másutt negatív kölcsönhatást találtak a fenti biokémiai anyagok között (1. Kulcsár, 1983a). Feltételezhető, hogy az EOP-katekolamin (CA) kölcsönhatás negatív (gátló) akkor, amikor az EOP-felszabadulás passzív belenyugvás, a megküzdés feladásának következménye, míg pozitív (szinergisztikus) akkor, amikor az EOP-aktivitás megküzdés nyomán fokozódik. Témánk szempontjából azonban ennél is fontosabbnak tartjuk a következő lehetőség megfontolását: ha az extrém intenzitású fizikai aktivitás egy pontján az aktivitás fenntartása mellett analgetikus és euforizáló hatások lépnek fel a szervezetben, és így különleges tudatállapot áll elő, amelyben a személy addig elképzelhetetlen teljesítményekre képes, feltehető, hogy az itt leírt mechanizmus mintegy modellje a rendkívüli emberi teljesítmények elérésének nemcsak a fizikai, hanem a szellemi tevékenység terén is. József Attila sokat idézett sorai jutnak itt az eszünkbe, amelyeket a tapasztalat sokszorosan igazol: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.” Nem ismertek még azok a közvetítő folyamatok, amelyek útján az intenzív, produktív (kreatív) szellemi tevékenység az extrém fizikai meg-285