Kulcsár Zsuzsanna: Traumafeldolgozás és vallás (Budapest, 2009)
Az elfogadás pszichológiai értelmezése. ’A hatalom átadása’
Az újtestamentumi tanítást Dietrich Bonhoeffer tüköríráshoz hasonlítja: „És Isten tükörírása nehezen olvasható. Azt jelenti, hogy a nagy kicsi, a kicsi nagy, ... hogy a reménytelen az ígéret, hogy a reményteli az ítéletre vár. Ez azt jelenti, hogy a kereszt győzelem, és a halál életet jelent. Ezt a... tükörírást Jézus ... életében, beszédeiben és halálában olvassuk” (Vademecum, október 27) A bibliai paradoxonok túllépnek a formális gondolkodás határain. Reményt keltenek minden helyzetben, de nem azért, mert illúziókba ringatnak123, hanem azért, mert egy tágabb horizontra nyitják fel az ember szemét. Aki ezt a perspektívát megtapasztalta, a szabadságot tapasztalta meg, amit többé - kevesebbel - nem cserél fel. Vegyük észre, hogy ezeket a gondolatokat sugalmazza a stressz indukálta analgézia jelensége; a rossz által keltett jó, a 'beépített ellenfolyamat’. A beépített folyamatban a hívő ember üzenetet vél felismerni: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség”. (Ézsaiás 38,17). Nem azért, mert szenvedni jó, hanem azért, mert a „keserűség” kiszabadíthat a hétköznapi, a helyhez és időhöz kötött gondolkodás szűk korlátjai közül. A nyitott gondolkodás itt kulcstényező. A formális gondolkodás határainak átlépése, a „végtelen kogníció” szintén a vallás és a magasabb agyi funkciók kapcsolatára enged következtetni, amit a fent idézett neuropszichológiai kísérlet eredménye is támogat. Álljon itt, az alfejezet végén, egy ismert József Attila idézet és egy párhuzamos bibliai hely az ember szabadságáról és a végtelen kognícióról; „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, Nyomorító hatalmakat. 123 Ld. Taylor „pozitív illúzió” elméletét (Taylor, 1989; 2000, ld. fent) 64