Kulin Ferenc (szerk.): A géniusz kötelez. Tanulmányok Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára (Budapest, 2012)
Sem a tömegmédiumok színvonalas ismeretterjesztése, sem tudományos műhelyeink rangos konferenciái nem pótolhatták a magyar könyvkiadás súlyos mulasztását: nem feledtethették, hogy maga az ünnepelt alig jutott szóhoz. Pedig lett volna mondanivalója. Hiszen Liszt Ferenc nemcsak a zenetörténet egyik óriása volt, hanem kora kulturális életének egyik legérzékenyebb és legnagyobb hatású szereplője is, aki írói munkásságával is kitörölhetetlen nyomot hagyott százada ’szellemi körképén’. Éppoly mélyen foglalkoztatták a 19. század ’uralkodó’ politikai eszméi, miként a szépirodalom, a társművészetek, az erkölcsfilozófia, az esztétika és a teológia problémái s mindezeken túl maguk a sorsfordító történelmi események. Számunkra akkor is fontos életrajzi és egyben kultúratörténeti tény lenne ez, ha pusztán magyarságának büszke vállalása indokolná, hogy nemzeti kultúránk részének tekintsük szellemi hagyatékát. Ám ennél lényegesen többről van szó: Liszt Ferenc nemcsak érzelmi közösséget vállalt szülőhazájával, hanem gondolkodóként és cselekvő honpolgárként is a nemzeti sorsközösség tagjának tekintette magát.