Lampel Éva - Lampel Miklós: Pesti bérházsors. Várospolitika, városrehabilitáció (Budapest, 1998)
A megújulás feltételei
1954 és 1986 között épült, nagyobb lakótelepek Budapesten: sor- hely építés lakások szám ideje száma 1 Kerepesi út 1. 1954-61 5100 2 Csepel Centrum 1-3. 1954-79 3500 3 Thälmann utca 1956-60 3500 4 Csillagtelep 1954-71 2200 5 Lágymányos 1957-64 3700 6 Óbuda 1957-84 16000 7 József Attila lakótelep 1958-82 8400 8 Árpád hídfő 1963-68 2500 9 Füredi út 1964-82 12300 10 Kelenföld 1966-83 9500 11 Újpalota 1968-85 15900 12 Újpest Centrum 1. 1969-85 11200 13 Kispest Centrum 1971-86 11500 14 Rákoskeresztúr C. 1971-85 7300 15 Kőbánya-Újhegy 1971-86 7000 16 Fehérvári út 1971-85 4500 17 Józsefváros 1971-85 2800 18 Kőbánya Centrum 1971-84 2500 19 Baross utca 1971-75 2200 20 Békásmegyer 1972-85 13400 21 Flarmatutca 1973-75 2200 22 Lakatos utca 1975-81 3500 23 Csángó utca 1975-86 2700 24 Állami lakótelep 1976-81 5600 25 Őrmező 1977-83 3200 26 Váci út 1977-85 3100 27 Csepel Centrum 4. 1977-85 3700 28 Erdősor utca 1977-84 2200 29 Szérűskert 1979-85 2300 30 Szegedi út 1979-85 2000 31 Kaszásdűlő 1980-85 2900 32 Újpest Centrum 2. 1980-86 5600 33 Vizafogó 1981-84 2200 34 Gazdagrét 1981-86 4200 35 Kerepesi út 2. 1982-86 3400 Lakóház az 1950-es évek elejéről. Az első lakótelepek egyikén, az Üllői út mentén épült. magát. A rengeteg hiba oka főleg a szakértelem hiánya, az alkalmatlan építőanyagok és a korrózió volt. A sok apró hiba irritálta a lakókat, de nagyobb elégedetlenséget okozott a sivár környezet és a zsúfoltság. A kelenföldi lakótelepen például 10 000 lakást építettek tízemeletes házakban. Ezek mindegyikében 10-12 lépcsőház található, emeletenként hat-hat lakással. Egyetlen házban tehát akár kétezer személy is lakhatott. Amikor befejeződtek a nagy lakásépítési programok, leálltak a házgyárak is, mivel nem tudtak változtatni gyártmányaikon. Az építési tevékenység struktúraváltása hosszú folyamat volt, amely időben nagyjából egybeesett a városfelújítási programmal. A nagyvállalatok felszabadult kapacitásának átirányítása az aktuális új munkaterületre elvileg lehetséges lett volna, a gyakorlatban azonban erre nem került sor. A kísérletre kijelölt erzsébetvárosi 15-ös háztömb munkái akkor kezdődtek, amikor Magyarországon ismét bevezették a versenytárgyalások rendszerét. A tömb kilenc felújítandó házára és négy új épületére egyenként írták ki a versenytárgyalásokat, annak ellenére, hogy egy időben épültek. A megbízást öt kisebb vállalat nyerte el, amelyek aztán párhuzamosan dolgoztak egymás mellett, jelentős szervezeti nehézségekkel és veszteséggel. A nagyvállalatok közül egy sem nyújtott be árajánlatot. Az új építőipari magánvállalatok tevékenysége eleinte főleg budai villák és kisebb társasházak építésére összpontosult. A privatizációval olyan nyugati anyagok és szerelvények behozatala is megindult, amelyekben addig hiány volt. A külföldi cégek színrelépése magával hozta a munkaszervezés, ingatlankezelés és piacra vitel korszerű módszereit is. A struktúrák racionalizálása kikényszerítette az állami beruházások csökkentését és átszervezését. 1975 és 1985 között 10%-kal csökkent az új építés volumene, és ugyanannyival nőtt a karbantartásoké. Ezt a feladatot a kisvállalatok vették át, míg a nagyvállalatok fele megszűnt. A túlélők létszáma 1500-3000 között volt. A vállalatok nem függtek többé a minisztériumtól. Megszűnt a veszteséges cégek támogatása. A munkafeladatok központi kiosztását felváltották a versenytárgyalások. A különböző állami vállalatok konkurálhattak egymással és a magánvállalatokkal. 1985-ben 8 állami és 285 szövetkezeti építővállalat működött. Bár az utóbbiak csupán a termelési volumen 14%-át produkálták, jelenlétük mégis stimulálólag hatott az ágazatra. 77