Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)
Bevezetés
10 Bevezetés Gézáról, illetve pályatársairól, Juhász Gyuláról, Babits Mihályról készített rajzai mellett sorra veszi az Adyról szóló írásokat is, megpróbálva egy lehetséges értelmezést adni Kosztolányinak az évek során változó és ambivalens Ady-képére. A másik írásomban a kortársak (Krúdytól Kassákon, Babitson át Füst Milánig és József Attiláig) változó és különböző artikulációs bázison képződő Kosztolányi-képének alakulását igyekeztem nagy vonalakban vázolni, ahol Kosztolányi, mint a neki tulajdonított szövegekből szóló szerző megtörténik. Mindkét tanulmány alapját képezi annak a folyamatnak a felvázolásához, melynek során a szöveg-modalitás változik, illetve a szövegben testet öltő temporális identitás kiképződik. A következő három írás Márai kisebb prózai munkáit elemzi. Az első Márai 30-as években megjelent elbeszéléseit vizsgálja, a második (Narráció és modalitás Márai kisprózájában) az 1934-43 közötti köteteket, mint a Bolhapiac, A négy évszak, Ég és föld, Füves könyv. A harmadik dolgozat Márai írókról készített portréit tartalmazó gyűjteményét (Ihlet és nemzedék), az ebben tételezett rendet értelmezi. A fentebb megjelölt köteteken belül a szövegbeli fiktív beszélőnek az elbeszélt világhoz való viszonyulását és az ennek megfelelő modalitás alakulását próbálom nyomon követni, elsősorban Frye elméletére támaszkodva. Az elbeszélt József Attila annak a három visszaemlékezésnek (Vágó Márta: József Attila, Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés, Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól) az összehasonlító elemzéséből született, amelyeknek szerzői fontos szerepet játszottak a költő életében.