Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)
Az elbeszélt József Attila
122 Az elbeszélt József Attila részre oszlik, melyek körülbelül ugyanannyi időt, egyegy évet fognak át. Az elsőben megismerkedésüktől szakításukig, 1928 tavaszától 1929 tavaszáig, a másodikban a Szép Szó szerkesztése során történt együttműködésüktől a költő haláláig tartó időszak, 1936 őszétől 1937 őszéig idéződik fel. Mindkét rész azonos eseménnyel, találkozásukkal veszi kezdetét: „Egy vasárnap délután vendégek jöttek hozzánk és Komor Bandi Attilát is bejelentette telefonon, aki időközben hazajött Párizsból. Emlékszem, hogy magas, kissé marcona, fekete, markáns ifjúnak képzeltem, és kissé féltem is tőle. Már a legtöbb vendég ott volt, teáztunk, mikor a csengő újra szólt. - Biztosan Attila - mondta Komor Bandi pontosan elmagyaráztam neki, hogy talál ide a Lánchídtól. Lehetetlen őt rávenni arra, hogy egy pontos időt betartson, nem tudtam magammal hozni. - A szobaleány teát szolgált fel, kimentem ajtót nyitni. A marcona, markáns, magas, fekete ifjú helyett Attilka sápadt arca, leszegett feje, szöghaja, vékony, kopott ruhás figurája, furcsa, oldalgó mozdulattal fordult az ajtónyílás felé. Roppant komolyan, mély hangon, tagoltan mondta a nevét: József Attila vagyok."5 A második rész, kapcsolatuknak, és a költő életének is záró szakasza pedig a következő felütéssel indul: „Nyolc évig nem találkoztunk. Illetve futólag azért kétszer láttuk közben egymást. Egyszer Hatvanyéknál. Közben Berlinben férjhez mentem, és Hitler miatt Pestre jöttünk férjemmel. Már egy éve itt voltunk, amikor egy vasárnap este felmentem a Bécsi kapu térre 5 Vágó Márta: József Attila (szerk. Takács Márta, Szépirodalmi, Bp., 1975.) 19.