Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)

Az elbeszélt József Attila

122 Az elbeszélt József Attila részre oszlik, melyek körülbelül ugyanannyi időt, egy­­egy évet fognak át. Az elsőben megismerkedésüktől szakításukig, 1928 tavaszától 1929 tavaszáig, a második­ban a Szép Szó szerkesztése során történt együttműködé­süktől a költő haláláig tartó időszak, 1936 őszétől 1937 őszéig idéződik fel. Mindkét rész azonos eseménnyel, találkozásukkal veszi kezdetét: „Egy vasárnap délután vendégek jöttek hozzánk és Komor Bandi Attilát is bejelentette telefonon, aki időközben hazajött Párizsból. Emlékszem, hogy magas, kissé marcona, fekete, mar­káns ifjúnak képzeltem, és kissé féltem is tőle. Már a legtöbb vendég ott volt, teáztunk, mikor a csengő újra szólt. - Biztosan Attila - mondta Komor Bandi pon­tosan elmagyaráztam neki, hogy talál ide a Lánchídtól. Lehetetlen őt rávenni arra, hogy egy pontos időt betart­son, nem tudtam magammal hozni. - A szobaleány teát szolgált fel, kimentem ajtót nyitni. A marcona, markáns, magas, fekete ifjú helyett Attilka sápadt arca, leszegett feje, szöghaja, vékony, kopott ruhás figurája, furcsa, oldalgó mozdulattal fordult az ajtónyílás felé. Roppant komolyan, mély hangon, tagoltan mondta a nevét: Jó­zsef Attila vagyok."5 A második rész, kapcsolatuknak, és a költő életének is záró szakasza pedig a következő felütéssel indul: „Nyolc évig nem találkoztunk. Illetve futólag azért kétszer láttuk közben egymást. Egyszer Hatvanyéknál. Közben Berlinben férjhez mentem, és Hit­ler miatt Pestre jöttünk férjemmel. Már egy éve itt voltunk, amikor egy vasárnap este felmentem a Bécsi kapu térre 5 Vágó Márta: József Attila (szerk. Takács Márta, Szépirodalmi, Bp., 1975.) 19.

Next