Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)
Az elbeszélt József Attila
128 Az elbeszélt József Attila tűnődő, révedező, egy kicsit nyugtalan tekintettel. Két szeme közt szokatlanul erős redő. A hangja mély, férfias, meleg, nagyon szuggesztív."13 Ennek a kilenc hónapnyi - és többhetes szünetekkel megszakított - ismeretségnek a bemutatását célozza a könyv, ahogy a szerzője fogalmaz: dokumentumszerűen, és azért, hogy magát és férjét, Illyés Gyulát tisztázza a József Attila halálával kapcsolatos őket érő vádak alól. Ennek megfelelően kétféle szándék hat a szövegben: a meggyőzés és a vallomás szándéka, az, hogy nincs köze a tragikus végkifejlethez, hogy későbbi kapcsolata Illyéssel már nem befolyásolta József Attila végzetes döntését. Mivel a meggyőzés kifelé irányuló, extrovertált, a vallomás pedig befelé forduló, introvertált beszédet feltételez, a két irányultság váltakozva van jelen a szövegben. Ez a ritmika nem gyengíti a szöveg egységét, mivel a bemutatni kívánt események, folyamatok is ezt a logikát követik: „Említette, hogy már az első percben elhatározta, hogy megkéri a kezemet, csak nem mert azonnal szólni, nehogy komolytalannak, »bolond«-nak tartsam. Megkérdeztem, hogyan nyilatkozhat így, hiszen csak másodszor találkoztunk. Úgy ismer, mintha ezer éve ismerne, válaszolta erre. Csak a külső körülményeimet nem tudja, ki az apám, az anyám, a testvéreim... Nagyon meghatottak, de éppúgy megriasztottak szavai. Nem volna szabad vele többet találkoznom, ezt éreztem ösztönösen. Még nem késő úgy visszahúzódnom, hogy ne okozzak csalódást, fájdalmat neki."14 13 Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól (Szépirodalmi, Bp„ 1987.) 11. 14 Illyés Gyuláné: i. m. 15.