Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)
Az elbeszélt József Attila
232 Az elbeszélt József Attila a megtiszteltetés, ekkor eszkatologikus vagy apokaliptikus típushoz jutunk. Ha ezt megpróbáljuk most alkalmazni a mi esetünkben, akkor a három írásmű közül úgy tűnik, Vágó Márta és Kozmutza Flóra alkotása az elbeszélés első típusába, míg Szántó Judité a másodikba tartozik. Feltevésünket erősíti például, hogy az előbbieknek megfelelően eltérő összefüggésben jelenik meg az elbeszélt József Attila életének két meghatározó tényezője: viszontagságos gyermekkora és a harmincas években rajta végzett pszichoanalitikus kezelések sora. Míg Vágó Márta és Kozmutza Flóra nagy jelentőséget tulajdonít József Attila gyermekkori traumáinak és a lélektani terápiának - hiszen így a kezdeti eseményt lehet átértelmezni -, addig Szántó Judit feltűnően ellenséges a pszichoanalitikus terápiával szemben, és a költő gyermekkorát sem ruházza fel akkora jelentőséggel. Ennek egyik oka az lehet, hogy maga is nagyon hasonló körülmények közül verekedte föl magát, a másik oka pedig az általa használt eszkatologikus esményváz, amely millenarista szemléletének felel meg. „Valóban, Attila nemcsak kommunista volt abban az értelemben, ahogy ezt Németh Andor definiálja, de kommunista volt abban az értelemben, ahogy a világ fejlődése ma már verseinek világszerte elismert, más szemmel való kiértékeléseképpen attól az osztálytól vagy annak az osztálynak az életét tükrözi, amelyik a negyedik rend eljövetelét hirdeti."16 Zárásként utalni szeretnénk arra, hogy miután az említett szövegek nyilvánosságra kerültek az elmúlt három 16 Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés 103.