Méray Tibor: Falra borsó. Szó és írás, 1989-1996 (Budapest, 1997)
„Nagy Imre és mártírtársai - lettek légyen bár kommunisták, nem kommunisták vagy antikommunisták - nem olyan Magyarországért adták az életüket, és a túlélők sem olyan Magyarországért vettek részt a forradalomban, ahol a máris többmilliónyi szegények még szegényebbek lesznek, s ahol pöffeszkedve hivalkodhatnak a könnyű pénzszerzés ügyeskedői. Márpedig ez a veszély fennáll - ki tudja, nem ez-e a legnagyobb veszély?” Ezek a szavak 1989. június 16-án hangzottak el a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál. Még egypártrendszer volt, központosított tervgazdálkodás volt, még megszálló szovjet csapatok állomásoztak Magyarországon. Vajon ki figyelt oda a Nagy Imre sírgödre mellett emlékbeszédet mondó Méray Tibornak erre a jövőre vonatkozó figyelmeztetésére? Az első szabad választások után, a jobboldali egyeduralom idején a „168 óra” körkérdésére: merre van előre? - Méray egyebek közt ezt felelte: „A válasz egyszerű: nem hátra. Nem az elmúlt 40 év pártdiktatúrájában, nem is a két világháború közötti rendszerben, de a Hasbsburg-monarchiában sem... A nyugati országokat - Európában és a tengeren túl - kivétel nélkül középen kormányozzák... Ha a világháborús Angliában össze tudtak fogni konzervatívok és munkáspártiak, ha ma a békés Ausztriában össze tudnak fogni szocialisták és kereszténydemokraták, akkor Magyarországon az úgynevezett jobbcentrum és balcentrum pártjai, a szélsőségesek szélre állításával, miért ne tudhatnának egymásnak kezet