Mesterházi Miklós: Az Irigységről - Alternatívák (Budapest, 2006)
Az a, félek, nem minden porcikájában mulatságos értekezés, amelyet kezedben tartasz, Olvasó, Immanuel Kantnak egy, a königsbergi egyetemen rendszeres tartott antropológiai előadásai során ilyen vagy olyan formában majd mindig szóba hozott, és úgy gondolom, förgeteges ötletét járja körül: hogy tudniillik, bár ez csak egyik lehetséges megfogalmazása a dolognak, az ízlés éppen nem elválaszt bennünket, hanem összeköt; vagy másképp: hogy társiasságra rendelt voltunk oka és okozata. Amitől ízlésünknek, bár ezt aligha hittük volna róla - s Kantot magát is meglepte a dolog -, filozófiai súlya, mi több, rendeltetése támadt (nekünk meg: művészetfilozófiánk). Noha hogy szóban forgó filozofikus érzékünk mivel is kecsegtet, annak kibetűzése során Kantnak mintha sikerülne zavarba ejtenie bennünket, olvasóit, s mintha sikerült volna zavarba ejtenie saját magát is: mert persze Kant tulajdonképpeni esztétikai fejtegetéseiben, szóval Az ítélőerő kritikájában is épp erről esik szó, arról, amiről az antropológiai előadásokon is szó esett (hogy miért is választunk úgy, mintha a mások szemével is látnánk) - bizonyos értelemben; csakhogy a harmadik kritikát író Kantnak (úgy tűnik) úgy tűnt, antropológiai előadásainak pazar eszméjét bátran száműzhetné is akár (az esztétikai ítélőerő kritiká-