Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások (Budapest, 2013)
Hosszú hatvanas évek
A SzÜRENON és KISUGÁRZÁSA művészetpolitikai helyzetben, a társadalomkritikával szemben sem ellenséges és az új szellemű művészet természetes jogait tudomásul vevő légkörben a kápolnatárlat - legalábbis egy időre - modellértékűvé válhatott volna. Ehelyett azonban nem a lassú kimúlás jutott osztályrészéül, hanem a Pártközpont közreműködésével hatósági beavatkozás vetett véget tevékenységének 1973-ban.42 Ugyancsak 1970 nyarán történt, hogy Csáji Attila a Lengyelországban élő Brendel János művészettörténész közreműködésével hazai - jobbára - fiatalok munkáiból nagyszabású vándorkiállítást szervezett, amelynek állomásai Poznan, Lódz (Biuro Wystaw Artystycznych) és Szczecin (Muzeum Pomorza Zachodniego) voltak. A katalógust Brendel tanulmánya vezette be, a kiállító művészek szürenonosok és ipartervesek, kiegészítve néhány rokon törekvésű művésszel (Fajó János, Fóth Ernő, Paizs László, Tilles Béla), az idősebb progresszív nemzedéket Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér és Vajda Júlia képviselte.43 Ez a kiállítássorozat a műegyetemi R-kiállítás közvetlen előzményének, a hazai progresszív fiatalok újabb, erőpróbaszerű összefogásának tekinthető. 273 Az R-kiállításra - a lengyelországiakhoz hasonlóan - ugyancsak 26 festőt, szobrászt, grafikust sikerült megnyernie Csájinak. A kiállítást a hivatalos szervek nem engedélyezték, megnyitását végül is Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatóhelyettese vállalta el. Jóindulatú beavatkozása és ezzel a kiállítás legalább illetékes szakmai oldalról való legitimálása, ha nem is a szabad szellemű progresszív művészeté en bloc, de a merev művészetpolitikai irányelvek további reményekre jogosító - bár mint a későbbiekben kiderült, csupán átmeneti - oldódásának jele volt. A „szürnaturalizmuson”, majd a pop arton nevelődött és most éppen a fotórealizmust követő fiatalok (Lakner, Méhes, távolabbról Jovánovics); a Zuglói Körből indulók és néhány éve a minimal arthoz felzárkózók (Bak, Nádler); és mások, akik részben még frissebb irányzatok melletti elkötelezettségükkel, az alkotás és az alkotást „szóra bíró” szemlélő kapcsolatának aktivizálásával (Szentjóby Tamás) a képzőművészet hagyományosnak vélt műfaji, technikai, technológiai, értelmezési kereteit szétrombolták, sőt a művészet fogalmát is tagadták (Erdély Miklós) - ezen a monstre bemutatón együttesen vonultak fel az úgyszintén különböző törekvéseket képviselő - most már nyilván idézőjeles - „szürenonosokkal”.44 A kiállítás egyedülálló volta ma már nem annyira az egymástól olyannyira különböző (hazai) törekvések, tendenciák demonstratív bemutatásában keresendő (abban is persze), hanem sokkal inkább abban a korábban elképzelhetetlen tényben, hogy egy ilyen nagyszabású bemutatót a hivatalos pszeudo-művészet teljes kizárásával, magánkezdeményezéssel sikerült létrehozni. Elgondolkodtató az is, hogy a lengyelországi vándorkiállításon, illetve az R-kiállításon szereplők közül a következő évi, 1971-es Új művek című (hivatalos) szövetségi kiállításon 13, illetve 9 művész vett részt, előirásszerűen egy-két munkával. A Szürenon-manifesztum lényeges pontja - hadd legyünk következetesek a szóban forgó szemponthoz -, „az itt és most (kritikai élű) elfogadása” felől tekintve a kiállítás összképét, a bemutatót akár a manifesztum (önkényes?) kiterjeszthetőségeként is értelmezhetjük. A Kritikában (1971.6.) megjelent recenzió (Az utak összeérnek?) szerzője, Rózsa T. Endre ugyanezt a kérdést veti fel. A hazai etnikumhoz és társadalomhoz kapcsolódó jellegzetességeket ugyanis a volt ipartervesek közül Bak és Nádler munkáiban („megpróbálnak gyökeret keresni a magyar népművészeti motívumokban”) éppúgy jelenlevőnek 42 A kápolnatárlatokat feldolgozó átfogó kiadvány: Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970-1973. Szerk. Klaniczay Júlia-SASVÁRi Edit. Budapest, Artpool-Balassi, 2003 (aszerk.). 43 A kiállítás katalógusa Csáji Attila tulajdonában. 44 Kiállítottak az alábbiak: Csáji Attila, Bak Imre, Baranyay András, Csiky Tibor, Csutoros Sándor, Donáth Péter, Erdély Miklós, Galántai György, Haraszty István, Haris László, Hencze Tamás, Ilyés István, Jovánovics György, Korniss Dezső, Lakner László, Lantos Ferenc, Major János, Méhes László, Molnár Sándor, Molnár V. József, Papp Oszkár, Pauer Gyula, Szentjóby Tamás, Temesi Nóra, Tót Endre, Türk Péter. (A meghívottak közül Attalai Gábor lemondta a részvételt. - Csáji Attila közlése.)