Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások (Budapest, 2013)
Hosszú hatvanas évek
HOSSZÚ HATVANAS ÉVEK de közösen kialakított elképzelésük egyfelől aktuális művészeti, művészetpolitikai, sőt kifejezetten politikai jelenségekkel állt összefüggésben, másfelől a bogiári alkotócsoport eredeti programjából nőtt ki, a most egymással társulok vizuális és plasztikai problémaköréhez igazodóan.50 Az első Fluxus-szerű közös vállalkozás Lépcsőház akció néven ismert, s „tiltakozás [volt] - miként Szemadám György írta 1980-ban - a dekadenssé és prostituálttá váló művész-kiállítás-kiállítóteremvásárló rendszere ellen”. A következő akcióra, amely a belső tér eredeti szakrális rendeltetésére utaló, environmentszerű kialakításával kapcsolódott össze, a bogiári kápolnában került sor Szembesítés (Rekviem egy kápolnáért) címmel. Személyes indítéka az évekig elhúzódó gyöngyösi koncepciós orvosper volt, amelyben Csutoros orvos felesége is vádlottként szerepelt.51 A harmadik - a három közül eszmeileg legjelentősebb - vállalkozás színteréül a kollektíva az üvegfalas műegyetemi E-klubot választotta, amely a bemutató időtartama alatt is - természetes kontrasztként - megszokott, nyüzsgő és 276 zajos életét élte. Az erre az alkalomra nyomtatott fényképes ismertető (készült ilyen az előző két akcióhoz is) pontos képet ad az eredeti, ugyancsak Fluxus-szerű elképzelésről, a belső átélés igényével megtervezett „út” értelméről. Az „út” stációi: egy fekete vászon, közepén egy színházi reflektor (fényágyú) által ráirányzott fénykörrel (a vászon elnyeli), egy üveggömbsor (egyenként különböző magasságban vízzel töltve: a világ jelenségei látszólag megbízhatóan mérhetők), egy emberi alak, arc különböző távolságból fényképezve, az utolsón, a negyediken a szem, pontok halmazaként megjelenítve (a valóság megismerésére hivatott eszköz ennél többre nem képes), végül egy újabb fényágyúból az üvegfalra irányított fény, amely azon áthaladva a külső térbe, az éjszaka sötétjébe vetül.52 Haris és Molnár V. - korábbi törekvéseik folytatásaként - egy újabb akcióval tettek pontot együttműködésük végére 1975 tavaszán, az óbudai Mátyás-hegy elhagyott kőfejtőjében. Haris a Molnár V. által készített és a hatalmas sziklafal elé erősített fekete vászonlobogóról és annak a nap járása szerint vándorló árnyékáról készített fotósorozatot. A lobogót is meg az árnyékát is természetszerűen a nap fénye tette láthatóvá, leképezhetővé. Csakhogy az előbbi mozdulatlanságával és állandóságával szemben az utóbbi - a nap járásához igazodóan - alakját folytonosan változtatta, szabálytalan alakzatok egész sorát vette fel. A tiszta szemléletté, meditációs helyzetté átlényegült akció, amelynek időbeli behatárolását a nap útja szolgáltatta, végletes egyszerűsége ellenére (vagy talán éppen amiatt) többrétegű jelentés kibontására válhatott alkalmassá. Ezek a rétegek - egymáshoz szervesen kapcsolódva - a tevékeny emberi lét, a művészet (általában s „itt és most”), a tudomány (néprajz, szemiotika) és a filozófia (emberlétünk értelme, kozmikus törvényszerűségek felismerése) 50 Korabeli beszámoló: Mezei Ottó: Három demonstratív térszervezésről. Magyar Építőművészet, 1975. 5. 51 Az 1969-től húzódó gyöngyösi koncepciós orvosper egyik áldozataként mint sokadrendü vádlottnak Csutoros Sándor feleségének, dr. Markó Zsuzsannának ezen a nyáron kellett megkezdenie másfél éves börtönbüntetését, de a per kapcsán Csutorost is meghurcolták. A Szembesítés című térszervezésben az alkotók szándéka szerint a kápolna mint Bíróság jelent meg. A kápolna szentélyében - az oltárkép helyén - 2 darab, 100-szoros nagyítású hüvelykujjlenyomat-fotó monumentális diptíchonja, Csutoros Sándornak és feleségének „névtelen” kézjegye volt látható. Amíg a kápolna terében a bejárat fölött az írógép megsokszorozott / jelét ábrázoló, 2 darab nagyméretű, fekete-fehér fotót, a kápolna fehérre meszelt falát takarva 5 darab sűrű szövésű, fekete vásznat, amely gesztusában a templomok nagypénteken fekete lepellel takart képeit, szobrait idézte, valamint a karzat alatt 2 darab áttetsző műanyag lapot függesztettek fel, addig a kápolna középterében fehérre festett, forgó fémállványon 5 darab, vörös műanyag szemcsékkel töltött gömbfigura tűnt fel. A személyes indítékokon túl a Szembesítés koncepciójában a rekviem mellett a kápolna újraszakralizálásának gondolata is teret kapott. A gyöngyösi orvospert említi Haris László (http://mno.hu/kulturpult/a-jo-mu-a-vilaggal-folytat-parbeszedet-666989 , letöltve 2013. április 24.); lásd még Törvénytelen avantgárd. Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970-1973. Szerk. Klaniczay Júlia és Sasvári Edit, Budapest, Artpool-Balassi, 2003.149-150, 204; P. Szabó Ernő: Törvénytelen avantgárd. Beszélgetés a balatonboglári kápolnatárlatokról, egy könyvről és az emlékezés útjairól. Új Művészet, 2003. augusztus, 26-29. (A szerkesztők ezúton mondanak köszönetét az információért Verba Andreának.) 52 Haris László szíves közlése nyomán.