Némediné Kiss Adrien - Szántó Gábor András (szerk.): Babits Mihály kisprózai alkotások. Kritikai kiadás - Babits Mihály műveinek kritikai kiadása (Budapest, 2010)
Jegyzetek
Caesar örökbe fogadott unokaöccse és örököse. Az isteni jelző Caesar után, Caesar istenné avatása után (Kr. e. 42) járt neki. Az Augustus (fenséges) nevet a szenátus ruházta rá Kr. e. 27-ben. Mivel három házasságából sem született fiú utódja, az örökösödésre gondolva adoptálta második feleségétől született Júlia leányának két fiát és harmadik felesége előző házasságából született fiát, Tiberiust. 18 Planasia szigetén — Planasia, kis sziget a Tyrrhenus tengeren Corsica és Ilva között (mai nevén Pianosa): Augustus ezt jelölte ki számkivetés helyéül unokája (Agrippa Postumus) számára 18 unokáját látogatta meg - Agrippa Postumus, Augustus unokája és szóba jöhető trónutóda (Kr. e. 12-Kr. u. 14). Apja Marcus Vipsanius Agrippa, Augustus császár barátja, a kor neves államférfija (Kr. e. 63- Kr. e. 12), anyja Julia, a császár leánya. A Postumus név arra utal, hogy a fiú már apja halála után született. Tizenhat éves korában Augustus a fiává fogadta, de vele együtt feleségének, Líviának előző házasságából született fiúgyermekét, Tiberius Claudius Nérót (Kr. e. 42- Kr. u. 37), a későbbi Tiberius Caesar Augustus császárt is adoptálta (uraik. Kr. u. 14-37). A nagy testi erejű, heves természetű fiú később követelni kezdte Augustustól atyai örökségrészét, és mostohaanyját, Líviát rossz bánásmóddal vádolta, amiért a császár Planasia szigetére száműzte. Augustus meglátogatta Agrippát száműzetésében, és könnyek közt búcsúzott el tőle, ami felkelthette mind a fia trónutódlását féltő Livia, mind Tiberius féltékenységét. Augustus halála után a szigeti őrség századosa felsőbb rendeletre megölte. Tacitus az új császári kormányzat első tetteként értékeli a gyilkosságot: „Az új principatus első tette Postumus Agrippa meggyilkolása volt, akivel - bár mit sem sejtett és fegyvertelen volt - egy mindenre elszánt centurio is alig tudott végezni. Tiberius semmit sem szólt a szenátusban erről az ügyről. Színlelve atyja parancsára hivatkozott, amelyben állítólag előírta az őrség parancsnokának, hogy mihelyt ő maga meghal, habozás nélkül végeztesse ki Agrippát. Augustus sok mindent és kétségtelenül szörnyű dolgokat hányt fel az ifjú jelleméről, úgy vitte keresztül, hogy száműzetését szenátusi határozat szentesítse; különben egyetlen hozzátartozó ki végeztetésére sem szánta rá magát, és nem hihető, hogy mostohafia biztonságának kedvéért megölette volna unokáját. Közelebb jár az igazsághoz az, hogy Tiberius és Livia - amaz félelemből, ez mostohás gyűlöletből - gyilkoltatta meg oly sietősen a gyanús és ellenséges szemmel nézett ifjút.” (TACITUS: Évkönyvek. I. 6. Ford. Borzsák István.) 933