Nyilasy Balázs: Szavak tánca és árnyéktánca. Irodalmi tanulmányok A vén cigánytól Harry Potterig (Budapest, 2014)
Versek között
struktúrája, engesztelő, felülemelkedő humora, öniróniája, az Altató, az Indiában, hol éjjel a vadak... fantáziadús játékossága ebben az értelmezői látomásban nem kapnak, nem kaphatnak szerepet. Másrészt a fenti idézetek azt is jól mutatják, hogy a passió, a szorongás Beney Zsuzsa tanulmányaiban József Attila költészetétől függetlenül, elvileg is a lehető legmagasabb létrangra emelkedett. Az értekező a szenvedést leválasztotta a pszichikus adottságokról, körülményekről, minden lehetséges okot megelőző ontológiai elsőbbséggel ruházta fel, befogadásának és vállalásának kérdését az autenticitás sine qua wowjává tette. Korábbi fejtegetéseinket megidézve azt mondhatnánk, hogy a kör bezárult, s az ellentétes irányú átcsapás megvalósult: a kommunizmus optimizmusmítoszát a szenvedés misztikája váltotta fel. A kései korszak alapvető periodizációs terminusként való felmutatása, begyökereztetése, fogalmi körülírása a nyolcvanas években történik meg, s a folyamatban oroszlánrésze van Németh G. Béla 7 kísérlet a kései József Attiláról című tanulmánygyűjteményének." Az 1982-ben megjelent munka ugyancsak a kommunista taburendszert, kötelezvényegyüttest igyekszik meghaladni, tágítani. A társadalmi kontextus helyett (mellett) Németh G. is „a léttani érzékelésnek és válaszkeresésnek”12 biztosít elsőbbséget, rendszeresen a heideggeri egzisztenciálfüozófiára hivatkozik, a semmivel folytatott József Attila-i küzdelemről mint vezérmotívumról beszél, és a költő legfőbb érdemének azt látja, hogy „A 20. század, a magyar 20. század válságvilágát klasszikus tökéllyel és tisztasággal fogalmazta meg 13 A szorongás, a semmi és a halál problematikája Németh G. Bélánál alapvető kultúrateremtő tényezővé válik, s ennek hiánya a tartalmatlanság, silányság képzeteivel kapcsolódik össze. „Létünket öröknek hinni s szabadnak a nem emberi, az ember alatti zöld vadon sajátja, melynek következménye is csak ember alatti létezés s létbezárulás lehet: akár az erdőben a vadnyom. Kegyetlen vers ez, de világképének igazsága nyilván több, mint az »örökké élni«-féle szentimentális kamaszkiáltozásé, fogadkozásé” - tesz hitvallást a haláltudatositás, halálmegélés elsőbbsége mellett a Talán eltűnők hirtelen... elemzésekor.14 Igaz, a válságérzület centrumba emelését, a szociologikus-társadalmi szféra „létdimenzióra” cserélését, a heideggeri filozófia affirmativ igenlését Németh G. Béla is a kor politikai-kultúrpolitikai elvárásait figyelembe vevő, taktikus körülírásokkal, utalásokkal, megjegyzésekkel veszi körül. A polgári irodalomtudomány fogalmi és módszerbeli készletét a marxizmus kritikáján kell átrostálnunk, s a marxizmus történetiségével kell értelmeznünk; a materialista felfogást és az egzisztenciális, ontológiai meditációt egymással nem szemben állónak, hanem egymást föltételezőnek kell József Attila nyomán gondolnunk - hajtogatja.15 " Az itteninél nagyobb igényű, részletesebb vizsgálat során természetesen több előzményre is utalhatnánk. Tverdota György például 2010-es könyvében már Németh Andor 1948-as írását is idetarlozónak véli, „amelyben a »kései« szó nem hangzott el, de amelyben már elemzésre készen állt az a költő-alak és szövegcsoport, amely másfél évtizeddel később Németh G. Béla kutatásainak tárgyát képezte.” Tverdota: Zord bűnös vagyok, azt hiszem. Pécs, 2010. 8. 13 Németh G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Budapest, 1982. 47. 15 1. m. 49., 69. 14 I. m. 194-195. 15 1. m. 105., 47. A kényszerű világnézeti, filozófiai kötelmek egyébként a heideggeri filozófia számbavételekor is mindegyre felbukkannak Németh G. könyvében. A tudós kénytelen-kelletlen rendszeresen hivatkozik a magyar s a szovjet kritikai irodalomra, magára Marxra, és a bölcselő rendszer társadalmi, szociológiai eredete, beágyazottsága olykor a filozófiai kontextus rovására nyer utalásaiban központi szerepet. „Filozófiai munkásságának, mint ezt nemrég megjelent, nagy tájékozottságú és tárgyilagosságú könyvében a szovjet P. P Gajdenko is kifejti [...] fő törekvése, hogy a válság eredetét föltárja.”„Hogy Heidegger a késő kapitalista világ viszonyainak élményét, »létélményét« abszolutizálta, 54