Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Negyedik felvonás. Irodalom IV.
P. Szűcs Julianna arra hívta föl a figyelmet, hogy nem szerencsés a tankönyv korszakolása, a hatvanas évek fontos önálló szakasz a magyar kultúra fejlődésében. Hiányolta a művészettörténeti anyagból a népi vonal és a vásárhelyi iskola bemutatását. Veres András igyekezett a szerteágazó vitát visszaterelni a tankönyvhöz. Kétféle bírálat hangzott el — mondta —, az, amelyik a részleteket bírálja és az, amelyik teljes egészében elvetendőnek ítéli a szóban forgó könyvet. Az előbbiek jelentik a kisebb problémát: az aránytalanságok megszüntethetők, a kimaradt életművek pótolhatók, a szerencsétlen megfogalmazások javíthatók. Speciális problémát vet föl, hogy a filozófiatörténeti kérdéseket úgy vitatták itt némelyek, mintha filozófiatörténeti tankönyvről lenne szó, pedig csak a filozófiának az irodalomra tett hatásáról ír, írhat a szerző. Ez viszont elengedhetetlen. Hiba volt például az elsős tankönyvben nem utalni Platón és Arisztotelész nézeteire. Nem megfelelő ellenérv az sem, hogy a filozófia fogalmai ezen a szinten érthetetlenek, hiszen „különböző fokon lehet értelmezni a János vitézt is”. Negyedik osztályban persze sokkal több feladatot lehetne áthárítani a világnézeti tantárgyra, amelynek nagyobb lehetősége van a marxizmus tárgyalására is. A bírálók másik csoportja szerint a tankönyv teljes egészében elvetendő, minthogy homogén értékrendet érvényesít. Ez — Veres szerint — inkább erénye, semmint fogyatékossága a könyvnek. Az igazi megoldás pedig nem egy népfrontos vagy koalíciós alapon összeállított „eklektikus kotyvalék” lenne, hanem több, egymástól eltérő értékrendet képviselő tankönyv egyidejű megjelentetése. Nem értett egyet Király István álláspontjával, mely szerint az irodalom kétféle modellre (a sziszifuszira és a prométheuszira) redukálható, hiszen egy sor más modell is van; a huszadik században például a clown figurája vagy a hétköznapok szürke átlagembere. Megterheli a vitát — folytatta Veres —, hogy az irodalom presztízsének romlását vagy a szocializmus válságszimptómáit összekötjük a tankönyvüggyel. Megengedhetetlennek minősítette Agárdi Péter eljárását, aki a gimnáziumi tankönyveket vádolta azzal, hogy eltávolítják a gyerekeket az irodalomtól. Az, hogy a jelenlegi vita a pártközpontban zajlik, eleve az irodalmi közélet szegénységi bizonyítványa, mint ahogy az a sajtóban időről időre jelentkező alpári hangnemű kampány is. Ez az oka annak, hogy a korábbi tankönyvek szerzői nem vállalkoztak a negyedikes könyv megírására. Külön felelősség terheli azokat, akik pozicionális előnyükkel visszaélve erre lehetőséget teremtettek. Ilyen légkörben nem lehet érdemi vitát 469