Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Közjáték. A JAK tankönyvvitája (1982)
SZILÁGYI ÁKOS MEGNYITÓJA Szeretettel köszöntök mindenkit, aki megjelent itt a József Attila Kör e pénteki rendezvényén; szeretettel és egy kis szorongással azért, mert mindig szorong az ember, ha olyasvalamivel találja szembe magát, aminek ugyan ő volt a kezdeményezője, a szervezője, de ami aztán a feje fölé nőtt és maga kezdte az ő lépéseit diktálni. Eredetileg ugyanis, mint ahogy szokásos is ezeken a péntek estéken, mi kamara jellegű beszélgetéseket szoktunk folytatni különböző témákról, és ezt a tankönyvekről szóló beszélgetést is ilyennek szántuk. így kezdtük meg a szervezést. Meg kell mondanom, hogy — örömömre persze — önmagát kezdte szervezni ez a vita, tulajdonképpen pillanatok alatt az adminisztrátorává fokozott le bennünket. Abban a reményben, hogy a vita eddigi szélsőségeit, a vita tárgya felé közelítve, sikerül talán meghaladni, gondoltuk, hogy fórumot kell adnunk ennek a beszélgetésnek. Eredetileg nem is a tankönyvekről szerettünk volna beszélgetni, hanem magáról a vitáról. Mert mint a magyar szellemi életben minden jelentősebb vita — márpedig ez az utóbbi tíz-tizenöt évnek, azt hiszem, a legfantasztikusabb vitája —, ez is más polémiák helyett is folyt. Hozzátartozik ehhez, hogy nálunk, a politikai nyilvánosság jellegéből és szűkösségéből fakadóan, a politikai irányzatok, a politikai erővonalak is más, nem politikai tárgyak kapcsán szoktak kikristályosodni, kifejeződni. Tehát ebben a vitában is szüntelenül másról volt szó, nem ezekről a tankönyvekről! S ha meggondoljuk, hogy bár a tankönyvek különös könyvek, nem akármilyen könyvek, ilyen horderejű és ennyi szenvedélyt, ennyi érdekcsoport ütközését kiváltó küzdelmet talán önmagunkban nem indokoltak volna. Nem tudom, hogy nem lehetne-e ezt a mai alkalmat is magának a vitának szentelni, tehát annak, hogyan jönnek létre a magyar szellemi életben ilyen viták és ezek a viták mennyire adekvátak a tárgyuknak, illetve, hogy milyen tárgyaknak adekvátak. Bevezetőül még meg kell említenem azt, hogy a meghívón jelzett, felkért hozzászólók közül sajnos, nem mindenki tudta a szereplést vállalni, így Nobel Iván és Sőtér István sajnos hiányozni fog a felkért hozzászólók közül. Felkértünk másokat, még menet közben, így Gyürey Vera hozzászólására, Fogarassy Miklós hozzászólására számítunk, Páskándi Géza pedig írásban küldte el hozzászólását. A felkért hozzászólók mel265