Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Közjáték. A JAK tankönyvvitája (1982)
GYŰREY VERA Tisztelt Hallgatóság! A gimnáziumi irodalomtankönyvek tanításának tapasztalatairól szeretnék szólni. Az 1979/80-as tanévben a gimnáziumban bevezetésre kerültek az új tantervek alapján készült új tankönyvek. Nem az irodalmat tanítók tárgyuk iránti elfogultsága mondatja velünk, hogy kevés tárgy anyagában és szemléletében történt akkora váltás, mint az irodaloméban. Ennek a változásnak a már elkészült tankönyvek a bizonyítékai. Értékelésükkor a megelőző évtizedek tankönyveivel való összehasonlítást nem kerülhetjük el, s ez, egyidejűleg, részben magyarázatot is ad arra, hogy mind a tudomány, mind a tanárok körében miért váltottak ki ellentétes véleményeket, érzelmeket az örömtől a szorongásig, több esetben az ügy elutasításáig. Az irodalomtanítás őrizte legtovább — és még ma is őrzi, mint például az általános iskolában — azt a felfogást, amely az irodalom illusztratív szerepét és nem autonóm voltát hangsúlyozza. A 60-as évek elejétől a tudományban, az irodalomtörténetírásban tapasztalható volt egy lassú változás, de az iskola — példa erre a még ma is érvényben lévő IV osztályos gimnáziumi irodalomtankönyv — ebből semmit nem érvényesített, hanem tovább folytatta a leegyszerűsítő, kizárólagosan politikai értékek alapján való ítéletalkotást, ami nagyon sokszor ítélkezés volt a költők és írók felett. 1978 őszétől a budapesti József Attila Gimnázium akkori I/c angol szakosított osztályában kezdtem el az új tankönyv tanítását, egy évvel a tankönyv általános bevezetése előtt. Nehéz és alapos munkát kívánt mind a gyerekektől, mind a tanártól. S a kérdésre, hogy megérte-e, nagyképű és önelégült válasz lenne az igen, hiszen a tanítás eredményességét csak egy nagyobb folyamat részének lehet tekinteni, s a kételyt az eredmények sem zárhatják ki. Ezt figyelembe véve mégis azt hiszem, négyévi tanulás után feltételezhetjük, hogy ezek a gyerekek sokat olvastak, mégpedig rendszeresen, s többen közülük el tudják mondani a véleményüket, ki tudnak fejteni egy gondolatsort, s gondolkodásuk egészére is hatott valamelyest az irodalom, mert — ahogy egyikük megjegyezte — az irodalom integrált tárgy, nem a komplex esztétikát értve ezen, hanem világkép és irodalom, ízlés és befogadás szoros összefüggéseit. Elöljáróban jegyzem meg, hogy nem rendkívüli képességű osztályról van szó, hiszen a harmincegy tanulóból tizenketten nem jelentkeztek to282