Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Negyedik felvonás. Irodalom IV.
ti alapokon nyugvó távlati gazdaságpolitikai és társadalompolitikai koncepció kell, amelyben a fenti rétegek önmaguk feladása nélkül is megtalálják a szerepüket.” [...] * A fentiekben ismertetett írás — mint már jeleztük — végül nem jelent meg a Kritikában. Nem csoda, ha megismétlődött a két évvel korábbi eset: ismét a Szabad Európa Rádió irodalomkritikusa állt ki a könyv és a szerző mellett. ALBERT PÁL A negyedikes tankönyvről Kasza László szerkesztő kérdésére válaszolva Albert Pál először az első három kötet körüli vitákat ismertette röviden, megismételve az ellenük hangoztatott legfontosabb vádakat. Ezek jó része — a nyelvezet nehézkessége, a túlságosan magas színvonal stb. — nem hozható fel Madocsaival szemben, mert „stílusa lényegesen egyszerűbb, gyakorta talpraesettebb is, talán még azt is mondhatnám, hogy magyarosabb, a megfogalmazásai mindenképpen taníthatóbbak. Menete is áttekinthetőbb.” A negyedikes könyvvel kapcsolatos kritikai megjegyzések — Albert Pál szerint — alapvetően ízlésbeliek: a válogatásra, a fölvett szerzők névsorára, ezek viszonyítására, lapszám-arányára vonatkoznak. „Hogy milyen kísérő hangolásban fogalmazódnak meg ezek a berzenkedések, milyen demagógiával, hol provinciálisán, hol István a királykodva és Koppánykodva, hol intézményesen és óvatosan, borzalmas tiszteletével a szamárlétrának meg az intézményes rangsoroknak, díjaknak, kitüntetéseknek — az változatos képet mutat.” A könyv erényei között említette a kritikus, hogy egyszerű és világos munka, valóban tankönyv. Dicsérte az irodalom anyagának művelődéstörténeti beágyazottságát, a szerzőnek a többi művészeti ágra is kiterjedő figyelmét. Kiemelte a kitűnő portrékat, ezek között is külön említve József Attiláét, Ottlikét, Pilinszkyét és Mándyét. Dicséretes, hogy „Madocsainak van mersze a máig elérkezni” s említeni tankönyvében az Új Zenei Stúdiót vagy a magyar filmművészet újabb nemzedékének kiemelkedő alkotóit: Bódy Gábort és Jeles Andrást. Dicséretet kapott a szerző a határokon túli magyar irodalom értő feldolgozásáért, az erdélyi, a felvidéki, a jugoszláviai, a vajdasági és a nyugati, emigráns magyar szerzők bemutatásáért. „Egyáltalán nincs ellenünkre — így a kritikus —, hogy a nyugati magyar irodalomból is megemlít egy-egy 448