Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Negyedik felvonás. Irodalom IV.
TÓTH DEZSŐ LEVELE Egyetértek a sajtóban megjelent kritikai észrevételek szellemével (ha nem is minden egyes konkrét érvével); a lényeget illetően azzal, hogy egy ilyen - korántsem „antimarxista”, hanem marxista és nem marxista változatokban megjelenő - szemlélet (amelyik egy tanulmánykötetben hasznos lehet) a maga egyoldalúságával nem érvényesülhet egy tankönyvben. De számomra a tankönyv elmarasztalása másodrendű kérdés, mert korrigálása is csak tüneti kezelés lehet. A tankönyv számomra elsősorban egy folyamat révén előállt helyzetnek a dokumentuma. Ez a processzus a művészetek, az irodalom szerepsajátosságainak politikai tudomásulvétele alapján, a dogmatizmus korrekciójának jegyében indult. Irányát illetően jellemző például, hogy a József Attiláról való évfordulós megemlékezések korántsem egyszerre, hanem lépésről lépésre öleltek fel egyre többet, mígnem az életmű egységes egészét akceptálták; hasonló folyamat játszódott le az Ady-értékelés kapcsán; felgyorsult ütemben a Babits-évforduló és most a Kosztolányi-évforduló kapcsán. Ezt a táguló tölcsérhez hasonló értékelési folyamatot azonban nem kísérte a marxista esztétika ezzel egyenértékű, relatív konszenzust teremtő fejlődése — ellenkezőleg: főleg ami az irodalomesztétikát-elméletet illeti, annak dinamikáját a 60-as évek végétől a polgári elméletek felületes, esetenként kritikátlan adaptálása jelentette. Mindezzel együtt a művészetpolitikai, benne az irodalmat érintő kiadáspolitikai, színházpolitikai gyakorlat is ilyen tölcsérszerűen bővülő mederben folyt. Ennek kapcsán viszont a marxista kritika - végül is esztétikaielméleti lépéstartásának elmaradása okán - lemaradt, míg a más szemléleti alapozású művészet- és irodalomkritika egyre erősebbé, kezdeményezőbbé vált. Ilyenformán - hogy ennél a szerencsétlen képnél maradjak - nem az következett be, hogy a dogmatizmus szükséges korrekciója után a meder partjai többé-kevésbé párhuzamossá alakultak volna, és a folyamat egy egészségesen szélesebb mederben zajlott volna, hanem (szépítés nélkül): az, hogy egy megállíthatatlannak, terelhetetlennek tűnő, hovatovább parttalansággá szélesedés következett, következik be, amolyan áttekinthetetlen Gangesz-deltája, az elkerülhetetlen általános és főleg elméleti elmocsarasodási kísérőjelenségekkel együtt. 457