Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Negyedik felvonás. Irodalom IV.
hanem tankönyvekben vagy akár — mint ő tette — a televízió nyilvánossága előtt. Ez a tankönyv nem áll ki ilyen értékek mellett. Nem állítja senki, hogy az irodalomnak közvetlenül kell nevelnie, következésképp az ilyen szemlélet elleni hadakozás ámyékbokszolás. Más kérdés, hogy a Madocsai által szuggerált Sziszifusz-modellt preferáljuk-e a Prométheusz-modellel szemben. Ottlik az előbbi magatartás reprezentánsa A jövő-távlat, a jövö-hit végig hiányzik a könyvből. A tankönyv szocializmusképe teljesen egyoldalú, és ez tarthatatlaa Az ötvenes évek ebben a szemléletben teljesen szennyes korszaknak minősül, ahol csak annak volt igaza, aki kivonta magát a politikából, kulturális életből Majakovszkij vagy Brecht művészetéből miért csak a kritizáló műveket, a kétely hangján megszólaló írásokat mutatja be a szerző; Nagy Lajos örök témája, a kizsákmányolás miért sikkad el; József Attilánál miért hiányzik a tragikus önsorsot bemutató versek mellől a nembeliség-minta kulcsgondolata, az „Én nem fogom be pörös számat” magatartása? Lukács György konkrét gondolataiból semmit sem ismerünk meg, csak tévedései és hibái találhatók a tankönyvben, holott — emelte ki Király — Lukács nagyobb gondolkodó volt, mint Heidegger. Lukács József szerint a tankönyv ellentmondásaiban voltaképpen világnézeti kultúránk ellentmondásai jelennek meg. A kiemelések és szelekciók nem mindig szerencsések; a magyar marxista filozófia és irodalomtudomány nem olyan elmaradott, mint amilyennek a tankönyvből kitűnik. A marxizmus és az egzisztencializmus bemutatását egyoldalúnak tartotta: az előbbiről egy „Sztálin alapján kivonatolt rész” szól, amely „fogatlan oroszlánnak” láttatja a marxizmust, holott az még válságában sem ilyen. A marxizmusnak van releváns mondanivalója az ontológiai problémákról. Az egzisztencializmus hatása az irodalomra közismert tény, de nem kellene eltúlozni, differenciáltabban kellene bemutatni. Heidegger mellől hiányzik Sartre, s a német bölcselő gondolatrendszerének vonásait — például szubjektivizmusát — kritikával kellene kezelni. Klaniczay Tibor azzal indította hozzászólását, hogy a tankönyvsorozatot rendkívül pozitívnak tartja: a könyvek — a negyedikes is — irodalomszeretetre és érzékenységre nevelnek. Király Istvánnal ellentétben ő nem érez a műválogatásban ideológiai prekoncepciót: egyetlen elv érvényesült, az, hogy csak esztétikai szempontból értékes mű kerüljön be a könyvbe. Arról nem tehet Madocsai, hogy ez az irodalom olyan, amilyen. Az esztétikai 466