Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Előjáték. Viták a tantervről
VERES ANDRÁS Az irodalomoktatás megújítása: ábránd vagy lehetőség? (részlet) „[...] Később, egy tanácskozáson - melyen mint tankönyvszerzők Szegedy-Maszák és én is részt vettünk - részletesebben fejtették ki álláspontjukat [ti. az ELTE tanszékvezetői]. Úgy találták, hogy a tanterv a humanista-realista hagyományokkal szemben a romantikus-modernista áramlatokat részesíti előnyben. Csak egy sznob ízlés emelhette be a törzsanyagba Hölderlint és Mallarmét, illetve az ajánlott irodalomba Proustot és Joyce-t. Helytelen döntés az is, hogy a szocialista irodalmat Babel és Hrabal képviseli, s nem Solohov vagy Illés Béla. A tanterv mintha kiigazítaná a kultúrpolitikai értékrendet, amikor olyan műveket vesz föl, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, amely így a „tűrt” kategóriából a „támogatott”-ba kerül át. Nem sorolom tovább az ott felhozott példákat. Nyilvánvaló, hogy sokat előlegeztek a későbbi tankönyvvitából. Az új tanterv nyitottságát nem mindenki méltányolja. Az is igaz, hogy jogos kifogások is elhangoztak. Nem annyira a magyar és világirodalom arányát illetően [...], mint inkább a magyar irodalom teljesen hiányzó vagy jelentősége alatt szereplő értékei miatt. Hiába keressük a tantervben az erdélyi emlékiratírókat, Kisfaludy Károlyt, Eötvöst, Keményt, Füst Milánt és Szabó Lőrincet. Nincs megoldva Kazinczy vagy a népi írók arányos képviselete sem. [...]” (Literatura, 1982/3—4. 506-507. oldal) Az utóbb idézett tanulmány eredetileg az írószövetség József Attila Körének 1982. május 14-én rendezett tanácskozásán hangzott el vitaindító előadásként. Ezen a - nyilvános - vitaülésen részt vett és felszólalt Király István és Pándi Pál is. Válaszukat, valamint a vitaindító teljes szövegét - az eseménytörténet időrendjét követve - a Közjáték: A JAK tankönyvvitája című fejezetben közöljük. * Az Oktatási Minisztériumban tartott megbeszélés néhány résztvevőjének visszaemlékezései és Veres Andrásnak a helyszínen készített jegyzetei egyébként azt mutatják, hogy a tanszékvezetők álláspontja sem volt min97