Papp Zoltán János (szerk.): Török Sophie naptárai 1921–1941. 2. kötet. 1933–1941 - Babits könyvtár 15. (Budapest, 2010)
II. kötet 1934-1941 - 1937
1937. január \ 697 Mandl dr. Mihály Baumg. ülésen és vacsorán 19 38! I. felkelt. Mandl dr. I. felkelt, én 38° Mandl dr. 20 Mandl dr. Mandl dr. 21 Mandl dr. M. Nyugatnál. Mandl dr. Mihály Nyugatnál. 22 Dienes Ága d.u. bélyegekkel. B. anyja között ezt mondta: „Gyakran ért bennünket az a vád, hogy csak az irók szükebb köre az, melynek támogatását alapítványunk elsősorban feladatának tekinti. De ez volt az alapító akarata is. És ha a viszonyok várható javultával alapítványunk jövedelmei megengedik, álláspontunk nem is lehet más, mint az, hogy az évdíj-meghosszabbítás bevált módszerével, mely alapítványunk jellegét adja, indokolt esetben egyfolytában hosszabb időn át nyújtsuk ugyanannak az írónak az alkotó munkához szükséges anyagi könynyebbséget.” (Téglás 2003 111:128.) A díjazottak névsora a következő volt: Gyergyai Albert, Illés Endre, Kodolányi János, Hevesi András, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Rapaics Rajmund. József Attila az 1936-os kiosztás rá nézve kedvezőtlen alakulása (vö. 1935. 12. 15. és 1936.01. 18.) ellenére ebben az évben is kimaradt a névsorból. József Attila körének mélységes megdöbbenéséről tájékoztat a következő idézet: „Óriási feszültségben vártuk a Baumgarten-díj kiosztását. [...] lehetetlen, hogy megint csak kis díjat kapjon. Végre jött Attila: - Semmi! - Lehetetlen! - kiáltottuk mind. Attila halvány volt, de nyugodt, csöndes.” (Vágó Márta: József Attila. Idézi: Sípos 1999 11:629-630.)