Perczel György - Szabó Szabolcs (szerk.): 100 éve született Mendöl Tibor. Emlékkötet - Társadalom- és gazdaságföldrajzi tanulmányok 1. (Budapest, 2005)
A Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék története
Szemelvények tanszékünk történetéből 29 a tananyagfejlesztésre alkalmas, minősített vagy a tudományos minősítés elérését előre vetítő publikációkkal rendelkező tanárok. A fiatalok mellett ezért további, az Országos Tervhivatalban dolgozó szakembereket alkalmazott az egyetem vezetése a tanszéken másodállású adjunktusként, Wirth Gyulát 1975-ben, és Bartke István kandidátust 1978-ban. Az erősítésekre szükség is volt, mert Kulcsár Viktor 1978-ban, Mikesy Imre pedig 1983- ban váratlanul meghalt. Mindkét kolléga távozása nagy veszteség volt a tanszéknek, a közgazdaság- és földrajztudománynak. Sajnos további veszteségek is bekövetkeztek. Az 1980-1982-es pénzügyi válság, átmeneti gazdasági megszorításokkal járt, amelyek érintették az egyetemeket is. Központi rendelkezésre a Kar megszüntette a másodállásokat, a tanszéken Wirth Gyuláét 1981-ben, Illés Ivánét pedig 1982-ben. Enyhítette a helyzetet, hogy Bartke István - aki 1969-ben szerezte meg a kandidátusi címet - 1981-ben címzetes egyetemi docensi kinevezést kapott a tanszékre, így társadalmi munkában dolgozott tovább. Bartke István 1982-ben megvédte akadémiai doktori értekezését, ennek alapján 1985-ben c. egyetemi tanári kinevezésben részesült, majd 1992-ben az egyetemi tanári rangnak megfelelő tudományos tanácsadó beosztásban erősítette a tanszéki oktató gárdát. Emelte a tanszék szakmai nívóját az is, hogy Perczel György 1986-ban szintén c. egyetemi tanár kinevezést kapott színvonalas, tudományos munkásságának elismeréseként. 1982-ben Bereczky Ödönt adjunktusi státuszban, 1983-ben pedig két új fiatal tanársegédet tudott alkalmazni a tanszék. Vidéki Imre olasz-földrajz szakon végzett, és korábban a Vízgazdálkodási Intézetben dolgozott, Horváth Béla (1986) pedig előzőleg középiskolai tanárként tevékenykedett. A szakmailag erős Hajdú Moharos Józseffiek pedig 1983-ban az Oktatási Minisztérium biztosított tanársegédi állást. A fiatalok közül Hajdú Moharos József szerzett pár év múlva kandidátusi címet, de fiatalon váratlanul meghalt. A személyi kérdések az 1980-as évek végén újból előtérbe kerültek azáltal, hogy jelentős reform törekvések jelentek meg a felsőoktatásban. Ezek között a tanszék szempontjából legfontosabb volt az, hogy a tanárképzés mellett meg kellett szervezni a szakképzést. A változó társadalmi igény nem érte felkészületlenül a tanszéket, hiszen több évtizeden át a tananyagok ebbe az irányba fejlődtek, és egyben szolgálták a tanárképzési tananyag korszerűsítését is. Tapasztaltuk, hogy Nyugat-Európában régóta a fiatal diplomások a gazdaságföldrajzi tanszékekről jelentős számban a vállalati szférában helyezkednek el. Tapasztaltuk azt is, hogy a volt szocialista országokban a végzős hallgatók a település- és területfejlesztéssel foglalkozó minisztériumi, tanácsi szerveknél, valamint hasonló profilú kutatóintézetekben találnak munkahelyet. Volt hallgatóink közül Magyarországon is többen helyezkedtek el hasonló munkakörökben. Ezek és más körülmények motiválták, hogy több korábbi munkatársunkat, Perczel Györgyöt és Wirth Gyulát 1990-ben sikerült megnyerni az egyetemi életnek. Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás megnyitotta az utat a vállalkozások és a munkaerő-mobilitás előtt, ami oda vezetett, hogy Popovics T. Miklós a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre igazolt át, 1992-ben Bereczky Ödön nyugállományba vonult, Wirth Gyula és Horváth Béla pedig 1993-ban más munkahelyekre távoztak. A fiatal oktatók előtt a korábbi méretekhez képest kiszélesedett a külföldi tartós ösztöndíjak elnyerésének lehetősége, amely az egyetemekre nézve előnytelenül befolyásolta a munkaerő-megtartást. Áttérve az oktató-kutató munkára, megállapítható, hogy ebből a hosszú 20 éves periódusból 16 év gördülékenyen és fokozatosan javuló színvonalon telt el, 6 egyetemi jegyzetet jelentetett meg a tanszék. Az idegennyelv-foldrajz (1971-1980) és a biológia-földrajz