Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Séták a Tisza-parton József Attilával
meljelent meg - Móra Ferenc és Juhász Gyula lapja volt: vezércikkeik, tárcáik, verseik rendre ott láttak napvilágot. József Attila verse is kapott már itt nyilvánosságot - ugyancsak a mester, Juhász Gyula révén, s az ifjú költő rendre bejárogatott a Deák Ferenc utcai szerkesztőségbe. Éppen ezekben a napokban - a kézirat tanúsága szerint egészen pontosan: október 4-én „este fél 9-kor” - kis rigmussal örökítette meg a boszorkányos gyorsasággal verset rögtönző atyai pártfogó költői pennáját: Mint örök keservet írta ezt a verset Az ördögmotolla Juhász Gyula tolla Ki vala nagy búban Szíves háborúban. A lányokkal az angolórákon találkozott, s utána a hosszú őszi és téli, majd a világosodó tavaszi estéken együtt sétálgattak. Az első félévben hármasban. A másodikban Ligeti Böske otthagyta a medicinát, Pestre ment, hogy Csillag Teréztől a színművészet tudományát tanulja el. Ketten maradtak a sétálók. S egy este a medika elújságolta, hogy szerelmes. Egy húszesztendős fiúba - aki költő. József Attila szeme fölcsillant. A lány akkor döbbent bele, hogy akaratlanul is félrevezette őt. A húszéves fiatalember, aki költő, ugyanis nem Attila volt, hanem egy ifjú medikus, aki a második félévben jött Szegedre, s akibe „villámszerűén” szeretett bele Günczler Rózsi. S amint most rájött, hogy Attila magára vette a vallomást, kínosan magyarázkodni kezdett... Másnap Attila kissé elfogódva, de vidáman adott át a lánynak egy papírlapot:- Magának írtam. Az Együgyű ének volt. 124