Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
Öt könyv József Attiláról
kell rónia adósságát József Attilával szemben, hogy így a kötetnyi Petőfi- és Ady-írást a harmadik forradalmi lírikusnak elemzésével egészítse ki. így látott 1953 tájt József Attila lírájának és a rávonatkozó szakirodalomnak alapos tanulmányozásához. Könyvet akart írni a költőről, amint 1954-ben levelében nekem írta (Tiszatáj, 1969. 954). Betegsége, majd halála ezt meghiúsította, de két József Attilatanulmánya azóta több ízben megjelent, szerepel irodalmi tanulmányainak ismételten is kiadott válogatott gyűjteményében. Természetesen önálló kötetben való megjelenése a népszerű és olcsó sorozatban önmagában is indokolt, de még értékesebbé teszi a kiegészítő fejezet: Révai jegyzetei József Attiláról, amelyből addig csak néhány részlet látott napvilágot aTiszatáj és a Kritika lapjain. A jegyzetek természete szerint ezekben Révai leplezetlen nyerseséggel fogalmazza meg észrevételeit az olvasott művekről, József Jolán, Vágó Márta, Szántó Judit, Németh Andor, Galamb Ödön könyveiről, melyek egy részét kéziratban olvashatta. Saját nézeteinek fejlődése is nyomon kísérhető. Pl. eleinte ő is a költő „kizárásáról” beszél, csak utóbb - Pákozdy Ferenc közlése nyomán - használja az árnyaltabb „lehagyás” szót. Érdekes, hogy az itthoni illegális munka egyik neves képviselőjének, a Gondolat munkatársának, Lázár Vilmosnak nevéhez azt rója: „Ki ez?” (140). Roppant tanulságosak verselemző kísérletei, egy-egy versről adott jellemzései. Az 1926 és 1928 közötti versek egy sajátos csoportját „szimbolikus népdalnak” nevezi, s őszintén megvallja, nem tud velük mit kezdeni. „Ezekkel a versekkel még nem vergődtünk zöldágra. Mik ezek? Népdal is, ráolvasás is, egyszerű is, bonyolult is: szinte érthetetlen a tartalma, ugyanakkor leegyszerűsödött forma. Mi ez?” (116). „Népi forma, de a lényeg elrejtve! Miért?” (138). A jegyzetekben leplezetlenül szól a költő világnézeti útjának még tisztázandó kitérőiről is: „Párizs után, ahol Lenint olvassa - hazajön és népiessé lesz (Előőrs, Bartha M.-társ.), majd a tiszta költészet hirdetője! Milyen törés ez? Mi veti vissza? Miért van ez a cikk-cakk a fejlődésében?” (140). A József Attila-kutatás számára sok értékes megfigyelést és kér-141